XV: fejezet

Másnap reggel én keltem legkorábban. A szoba másik végében Luke még aludt. A haja össze-vissza állt, de még így is nagyon jól nézett ki. Azon kaptam magam, hogy már vagy öt perce egy alvó embert. Sóhajtva láttam be, hogy a tegnapi fellángolás, hogy nekem tetszik Luke nem csak az alkohol miatt volt. Nem akartam zavarni a hangoskodásommal ezért gyorsan felöltöztem és kimentem a szobából. 

Végül úgy döntöttem sétálok egyet. Még mindig elképesztő, hogy New Yorkban vagyok. Egyszerűen nem tudtam letörölni a képemről a vigyort. Végül felhívtam Krisztiánt, hiszen elég rég beszéltünk és még korán volt talán nem indult még dolgozni.
-Helló Miss America!-szólt bele a telefonba.
-Szia! Rég beszéltünk mi van veled?-érdeklődtem.
-Nem sok. Egyre több szabadidőt kapok, kevesebb a munka, szóval elkezdtem megtanulni szörfözni.
-Húú, te is szexi szörfös srác leszel?
-Kérlek, én anélkül is szexi vagyok.-mondta mire én felnevettem,- Ja és egyik nap találkoztam Beccával. Nagyon aranyos lány. Holnap is találkozunk.
-Na és ezek a találkozások nevezhetőek randinak?-kérdeztem reménykedve.
-Hát nem is tudom. Ő nem hiszem, hogy így gondol rá. Na e elég is volt belőlem. Mi a helyzet New Yorkban?
És akkor elmeséltem neki mindent. Luke-ról is. Hogy hogyan érzek és hogy nem tudom mit csináljak.
-Figyelj Cara, ha bejön neked Luke és ő visszautasít ő a világ legidiótább embere-modnta mire elnevettem magam.
-Nem tudja. És még én sem vagyok biztos benne. De…Várj hívnak. Szerintem a srácok azok, hogy merre vagyok.Most mennem kell majd hívlak! Puszi szeretlek!
-Én is téged.-köszöntünk el egymástól.
Mike hívott kérdezte merre vagyok. Mondtam, hogy amikor felkeltem még min aludtak, szóval elmentem sétálni.
-Visszatalálsz a hotelhez? Elmennénk reggelizni és onnan a stúdióba.
-Órák kérdése és ott vagyok.

Negyed óra alatt meg is érkeztem a hotelhez. Felmentem a szobába ahol a négy srác eléggé másnaposan néztek ki.
-Hú de jól néztek ki!-köszöntöttem őket széles mosollyal. Ash, Cal és Luke visszamorgott valamit csak Mike nem volt másnapos.
-Nem tudok másnapos lenni, Bármennyit iszom, nem érzek másnap semmit-magyarázta.
Luke visszament a szobánkba átöltözni én meg megpróbáltam egy kis életkedvet tölteni Ashtonba aki mozdulni sem akart. Rádumáltam, hogy menjünk reggelizni, jobban fogja érezni magát. Ő is elment átöltözni én meg visszamentem a szobámba. Luke éppen a polóját vette fel. Mikor meglátott rám mosolygott. Egy kicsit lefagytam de hamar észhez tértem.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Aha. Vagyis jobban leszek ha eszem valamit-mondta vigyorogva, mire elmosolyodtam. Még álltunk így egy ideig, aztán megtörtem a kissé kínossá váló csendet.
-Akkor szedjük össze a többieket.
Elindultunk a többiekhez, akik már indulásra készen álltak. Az első szimpi reggeliző helynél meg is álltunk. Mindenki kért magának. Én kértem egy kávét meg egy croissant. Ashton a fejfájásával küzdött, szóval kértem neki egy smoothiet és egy sonkás szendvicset. A bátyám szerint ez a menü a legjobb másnaposságra és neki nagy benne a tapasztalata (meg egyszer már engem is gyógyított ki másnaposságból), szóval Ashtonnál is be fog válni.
Leültettem Asht és elé raktam a reggelijét.
-Wood-féle másnaposság űző reggeli-modntam, mire hálásan rám nézett majd elkezdte enni a reggelijét.
-Úgy látszik nagy a tapasztalatod.-vigyorgott rám eszelősen Calum.
-A bátyám tanította, nálam még csak egyszer kellett alkalmazni az bőven elég volt.-mentegetőztem.
-Akarjuk tudni mi történt aznap éjjel?-röhögött Mike.
-Legyen elég annyi, hogy a szüleim elutaztak a bátyám meg meghívta a haverjait én meg Kingát meg még egy barátnőmet. Rengeteg pia volt, egy medence és 1 körül előkerült 3 tejszínhab és egy csokiszirup. Ja és persze volt fű is bőven.-modntam el dióhéjban a sztorit. Durva este volt. A srácok csak néztek és próbálták elképzelni az estét.
-Na jó erről az estéről részletes beszámolót fogunk kérni de most mennünk kell itt a kocsi-szólt közbe Mike.
Útközben a srácok kussban ültek. Valószínüleg még mindig az estéről fantáziáltak.
-Csak engem izgat a tejszínhab?-kérdezte Calum, mire felnevettem.
-Engem is érdekel a történet-mondta Ahton és mind a négyen kíváncsian várták a sztorit.
-Egy perverz srác kitalálta, hogy a három tubus pont elég lesz a három lányra-mondtam.
-És?-kérdezte felcsigázva Calum. Perverz disznó:D.
-És elég is volt-zártam le a témát,-NA és most hova is megyünk?
Nem kaptam választ. Calum még mindig próbálta elképzelni a jelenetet, ahogy Mike is. Ashton kezdett jobban lenni Luke meg csak döbbenten nézett rám. Csak nézett aztán megrázta a fejét és elröhögte magát és ennyit mondott: Hű!
Hű. Vajon ez olyan hű, hogy elképzelt, hogy fürdőruhában vagyok, és éppen tejszínhabbal öntenek le? Hogy ezt bevállaltam? Na jó igazából elég részeg voltam nem nagyon tudtam kontrollálni magamat vagy másokat. Persze mindenre emlékszem, mert nekem nem szoktak kiesni a történetek, még ha ittam is, akkor se.
Megérkeztünk a stúdióba. Nagyon jó volt nézni, hogy milyen élvezettel játszanak. Persze rengeteget hülyültek. Kb. két órát töltöttünk a stúdióba aztán elmentünk ebédelni. Egy csendes, nyugis helyet találtunk és oda ültünk be, mert a fiúk nem akartak feltűnést kelteni. Rendeltünk kaját és akkor Calum már nem bírta el kezdett faggatni az estéről. Végül elmeséltem.
-Na jó, de az elején tisztázzuk, hogy ez volt az első alkalom, hogy ittam. Úgy igazán. Úgy hogy éreztem is a hatását. És nem ittam keveset és biztosan nem csinálnám újra azt az estét, de így, hogy megtörtént és nem tudom visszacsinálni nem szégyellem vagy ilyesmi. Szóval Eljöttek a bátyám haverjai köztük Marci is akivel akkor már jártunk több mint egy fél éve. Szóval előkerültek a piák. Rengeteg volt. A bátyám jó testvér lévén kezembe nyomott egy liter vodkát, hogy azzal el leszek. Akkor ittam először és Kingával meg is ittuk. Az első felét keverve. A másik felét tisztán. Mondanom se kell eléggé beütött mindkettőnknél. Lili, a másik barátnőm is elég részeg volt már ekkor kerültek elő a fürdőruhák és indultunk a medencéhez. A srácok elkezdték gyártani a füves cigiket amit Lili és Kinga ki is próbált. Én nem. Volt ott kb 8 srác meg mi hárman lányak. A 8 srácból héttel Lili az este során smárolt, csak Marci maradt ki belőle. Marcival nem nagyon zavartattuk magunkat mert annyira már nem tudtunk gondolkodni, szóval mi is eléggé összemelegedtünk.
-Gondolom, most jön a tejszínhab…-szólt bele Calum.
-Igen,-mosolyodtam el- Szóval a bátyám haverja behozta a tejszínhabot. Lilit éppen egy srác ujjazta a napozóágyon mikor elkezdték ráfújni a habot. Mondanom se kell két másik srác már ugrott is és elkezdte lenyalni róla a habot. Kinga a csoki szirupból kapott de benne még akkor is volt annyi tartás, hogy ne engedje hogy lenyalják róla így elkezdett ordítozni a sráccal hogy mekkora perverz állat.
-És mi volt veled?-kérdezte óvatosan Mike.
-Engem is utolértek a tejszínnel. Akkor már felvettem egy rövidnadrágot is a bikinimre és hét tiszta tejszínhab lett a felsőtestem. De mondjuk úgy, hogy Marci segített megszabadulni tőle. Csak aztán eléggé beindult és amikor már a sortomat húzta le rólam akkor megjött az eszem és leállítottam. Akkor ő, Kinga meg én felmentünk a szobámba és elég hamar bealudtunk. Hát ez lenne a sztori.
-És mi lett Lilivel?-kérdezte Calum.
-Hát ő három srácnak is megvolt azon az éjszakán. Nem igazán büszke rá. De az este után eléggé eltávolodtunk egymástól.
Egy ideig csöndben ültünk és ettünk. Aztán Ashton feldobott egy randok témát csakhogy ne ezen gondolkozzon mindenki. Hálás voltam neki ezért. Aztán mire befejeztük az ebédet felszabadultan dumáltunk és annyit nevettem, hogy már fájt a hasam. Kifizettük az ebédet és elindultunk. A srácok a rádióhoz én meg ruhát venni. Mert akármennyire próbáltam elkerülni Luke-ot ma az estét muszáj lesz vele töltenem…

Sziasztok!

Nem tudom, hogy még van-e olvasóm, mert már rengeteg ideje nem írtam... Szégyellem is magam, de nem volt nagyon időm, szinte alig voltam itthon a nyáron. Remélem nektek is jól telt a nyaratok ééés ma még fel fogom rakni az ú részt!!! Tényleg ne haragudjatok, hogy nem hoztam eddig:((

xx Nora

XIV: fejezet/2. rész

Mire a többiek is megérkeztek az étterembe, Luke-kal már foglaltunk helyet.
-Na milyen volt a Central Park?-kérdezte Mike.
-Nagyon jó! Nem tudod miről maradtál le.
-Nekem, tökéletes volt az erkélyről is-vigyorgott.
-Szörnyű vagy!
-Na ne veszekedjünk, hanem együnk-szólt bele Luke, aki már farkaséhes volt.
Míg a fiúk egy focicsapatnak elegendő kaját rendeltek, én tökéletesen megvoltam a cézár salátámmal.
-Cara, rossz rád nézni. Egyél már valami rendeset!-mondta Calum, miközben tömte magába a…a valamilyen húst.
-Komolyan, hogy bírod ki, hogy itt van rengeteg finom kaja és SALÁTÁT eszel?-szólt bele Ashton is.
-Na hagyjatok már, én tökéletesen megvagyok ezzel.
-Na gyerekek akkor mindenki tudja a holnapi programot?-kérdezte Mike.
-Őszintén fogalmam sincs mit csinálunk holnap.-mondta Calum.
-Ne már.  A reptérre menet a kocsiban mindent elmondtam!
-Na igen Mike, ott senki nem figyelt rád-simítottam meg együtt érzően a karját.
-Jó akkor még egyszer: holnap délelőtt próbálunk, valamilyen stúdióban, aztán délután egy helyi rádióban adunk interjút és előadunk pár számot. Majd este szintén egy rádió bulijába vagyunk hivatalosak. Illetve ketten egy jótékonysági estre kell menniük. Oda is meg vagyunk hívva.
-Miért vagyunk mi hivatalosak egy jótékonysági estre?-kérdezte Calum.
-Nem tudom Matt mondta, hogy meghívtak minket és, hogy két embernek illene elmennie. Ééééés,-forult felém Mike vigyorogva – nagyon-nagyon-nagyon szeretnénk és hálásak lennénk, ha te lennél az egyik aki elmegy. Matt azt mondta, hogy furcsa lenne, hogy mindenki a partnerével érkezik, tőlünk meg két fiú. Szóval?
-Persze elmegyek.
-Imádunk-nézett hálásan.
-És mennyire kell kiöltözni?
-Hát eléggé. Estélyi. Na és ki lesz a másik, aki megy az estre? Én nem.-mondta, mire szinte egy időben Calum és Ashton is rávágta, hogy ő inkább leisszák magukat valamilyen buliban. Hm… Élettel teli 19 körüli fiatalok.
-Na akkor Luke megy-jelentette ki Mike.
-Mi történt?-kapta fel a fejét Luke a neve hallatán, aki eddig a mobilját nyomkodta.
-Holnap kicsíped magad és jótékonysági estre mész Caraval.-mondta neki Cal.
-Komolyan srácok miért utáltok minket ennyire?-kérdezte nevetve,- Cara még csak egy napja van itt és ti máris megutáltatjátok magatokat!
-Biztos jól fogtok szórakozni a sok neves emberrel, akiknek az átlagéletkoruk kb. 2x annyi, mint a tietek.-mondta Mike.
Miután Luke és én beletörődtünk sorsunkba megbeszéltük, hogy reggel elkísérem őket a stúdióba, utána megebédelünk, majd ők mennek a rádióhoz én meg elmegyek magamnak ruhát venni estére. Mire megbeszéltük a másnapot, már mindenki befejezte az evést így kifizettük a számlát és belecsöppentünk New York éjszakai életébe. Ashton felvetette az ötletet, hogy menjünk el egy klubba, amibe mindenki beleegyezett. Mivel délután meleg volt egy sortban és egy topban indultam el, egy inggel a derekamon, de estére hűvös lett és eléggé fáztam már, amin sem az ing, sem Mike dzsekije nem segített. Úgyhogy mondtam, hogy én előbb visszamennék a hotelba átöltözni. Luke felajánlotta, hogy visszakísér, és ameddig mi visszamegyünk, addig a többiek keresnek egy jó helyet. Így ma már másodszorra neki vágtunk New York utcáinak Luke-kal, remélve, hogy visszatalálunk. Mivel egyikünknek sincs olyan jó tájékozódó képessége kisebb csoda volt, hogy visszataláltunk a hotelba. Gyorsa felmentünk a szobánkba és átöltöztem. Mikor kiléptem a szobából Luke végigmért és talán kicsit tovább nézett, mint kellett volna, így gyorsan elkapta a fejét, ami vörös színben pompázott. A liftben elkezdtem csacsogni az első dologról, ami eszembe jutott, hogy oldjam a kicsit kínosra sikeredett szituációt. Így lett egy erőltetett, kellemes beszélgetésünk az időjárásról…
Kb. negyed óra séta után megtaláltuk a klubbot, amit többiek találtak. Átnyomulva a tömegen odamentünk a pulthoz, ahol a többiek öt felessel köszöntöttek minket.
-Remélem otthon nem meséled ezt el, ugyanis legálisan még nem ihatnál alkoholt-vigyorgott Calum, miközben szétosztotta a feleseket.
-Édes vagy, de ha jól tudom te sem töltötted be a 21-et, szóval hivatalosan te sem ihatnál itt.-mondtam neki.
-Jól van, inkább igyunk!-szólt bele Mike és mindenki lehúzta az italt. Éreztem, ahogy az alkohol lefolyik a torkomon. Nem sokszor ittam, sőt mondhatni soha. A balett-tanárom rengetegszer mondta nekem, hogy egy igazi balett-táncos nem csinál ilyet és én jó kislányként szót fogadtam neki. Csak néha esett meg, hogy elmentem egy buliba, de akkor is, csak mert Kinga vagy Krisztián vett rá. A pezsgőn kívül nem is igazán szerettem egyik italt se. Így hát mondanom se kell, hogy hamar becsiccsentettem, miután Calum még egy kört rendelt. Persze a srácok kicsivel többet ittak így ők eléggé jól érezték magukat. Benyomultam a tömegbe és elkezdtem táncolni a tömeggel együtt. Negyed óráig bírtam, utána beültem egy kanapéra a klub sarkában ahol Luke ült. Lehuppantam mellé ő meg felém fordult. Egy tincset kifésült a szememből és elég közel került hozzám. Ő rajta nem látszott semmi és már az alkohol hatása alatt volt, de engem zavarba hozott a helyzet.
 -Jól kifáradtál-mondta és éreztem a vodka szagát rajta. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire jólesik Luke közelsége. Luke visszadőlt a kanapéra, én meg megnéztem mennyi az idő. Fél egy volt. Luke-kal összeszedtük a többieket és hazavánszorogtunk. Ashton annyira berúgott, hogy nekünk kellett berakni az ágyba. Mikor megbizonyosodtam, hogy mindannyian lefürödtek és elmentek aludni visszamentem a szobámba. Luke a fürdőben volt. Kimentem a teraszra és a lámpák fényében úszó New Yorkot csodáltam. Pár perccel később Luke lépett mellém és ő is nézte a kilátást. Az alkohol szagot átvette a tusfürdő friss illata.
-Olyan gyönyörű.-mondtam még mindig a várost csodálva. Luke felém fordult:
-Pont mint te.-mondta, mire a szívem elkezdett zakatolni. Óvatosan ránéztem. Még mindig engem nézett. Elmosolyodott, majd visszament a szobába.
És nem tudom, hogy ez csak az alkohol hatása vagy tényleg így érzek, de azt hiszem beleestem Luke-ba.

 Sziasztok!

Elnézést, hogy egy ideig nem volt új rész, eléggé el vagyok havazva, ezért nincsen sok időm az írásra. Viszont nagyon-nagyon örülnék, ha több visszajelzés érkezne!:) Jó olvasást!

XIV. fejezet/1. rész

A repülőút meglehetősen hosszú volt. Calum ült mellettem, és azzal szórakoztatott, hogy sztorikat mesélt a bandáról. A kóla összetevőit is elemeztük többek között, szóval azt kell, hogy mondjam hasznosan töltöttük az időnket. Előttünk a három srác kb. végigaludta az utat.
Mikor megérkezett a gép elkezdtem pánikolni. Amerikában vagyok. 4 fiúval, akit alig két hónapja ismerek. Lekászálódtunk a gépről.  A hátam iszonyatosan megfájdult a sok üléstől (a balettozás hátrányai), így érdekesen tudtam csak járni. Persze Mike rendesen kiröhögött emiatt.
-Hé! Ne röhögj! Nem tehetek róla…
-Jól van, csak olyan vicces-röhögött tovább rajtam. Hm...
-Te figyelj, felvegyelek?-kérdezte Ash.
-Nem kell-nevettem.
-De tényleg nem gáz. A nagymamámnak is sokszor segítek ha fáj a háta…-mondta mire meglöktem, ő meg kis híján nekiment egy oszlopnak,-Oké abbahagytam. -vigyorgott tovább.
Összeszedtük a cuccunkat és elhagytuk a repteret. Amint kiléptünk Luke átkarolta a vállam.
-Isten hozott New Yorkban!

Amikor megérkeztünk a hotelbe ahol megszállunk, ott várt a banda menedzsere meg még egy fél tucat számomra ismeretlen ember. Ugyan mindenki bemutatkozott a felére sem emlékszem. Kicsit útban éreztem magam, de azért kedvesen mosolyogva álldogáltam, amíg ők beszélgettek. Mikor felmentünk a szobába. A szoba hatalmas volt az előszobából egy nagyobb tér nyílt, ami egy konyha és egy nappali volt egyben. Ebből a szobából nyílt három háló- és egy fürdőszoba.
-Ez csak két ágyas. A többi kettő hol alszik?-kérdezte Luke miután végigjárta a szobát.
-Hogy minél kevesebb embernek kelljen elviselnie a rendetlenséget ami körülötted van, 2 ember másik szobában lesz te és valaki aki nem én leszek-magyarázta Ash.
-Én sem!-vágta rá Calum.
-Én sem!-mondta Mike,-Bocs Cara de ezt megkaptad-vigyorgott, miközben Calum együttérzően megölelt.
-Annyira nem lehet szörnyű. Hány napot maradunk itt?-kérdeztem.
-2-3, nem vagyok benne biztos.-felelte Michael.
-3 napot ki lehet bírni. Remélem-néztem félve Luke-ra.
-Srácok, nem is vagyok rendetlen. Csak nem szeretek pakolni ennyi az egész.-mentegetőzött Luke, mire a srácok kiröhögték,-Na jó, gyere Cara, úgy érzem nem tisztelnek itt engem.
Lepakoltunk a szobánkban, ami jóval kisebb volt, mint a másik. Gyorsan lefoglaltam az teraszhoz közelebb lévő ágyat, mire Luke bedőlt a másikra. Én kimentem a teraszra és csak csodáltam a kilátást. New Yorkban vagyok!!!

-Luke nem járjuk végig a várost?-kérdeztem izgatottan.
-Hát tudod, New York elég nagy város és nem hiszem, hogy estig végzünk.-magyarázta Luke miközben még mindig az ágyán feküdt.
-Nagyon vicces, de menjünk már el a Central Parkba!
-Fáradt vagyok.-nyafogott.
-Végigaludtad az egész repülőutat!
-Jó menjünk, de csak akkor, ha én választom ki, hogy hol vacsorázunk!
-Ööö oké, ha ez neked ilyen fontos.-nevettem.
-Szeretek enni-vigyorgott gyerekesen, megvillantva a fehér fogsorát.
Gyorsan átöltöztem, majd átmentünk a másik szobába.

Mind a hárman fetrengtek a kanapén/földön/fotelen. Senkinek nem volt kedve jönni.
-Szörnyűek vagytok! Itt vagytok New Yorkban és ahelyett, hogy kihasználnátok ezt, és megnéznétek ezt a csodálatos város ti itt poshadtok egy hotelszobában!
-A teraszról is csodálatos a város…-mondta Calum.
-Elképesztőek vagytok-szidtam le őket.
Végül ketten Luke-kal indultunk neki New York utcáinak, de hamar rájöttünk, hogy nem igazán tuduk merre kell menni. Megkérdeztünk egy kedves bácsit, aki ugyan egy kicsit érthetetlenül, de elmondta merre kell menni. Persze öt perc után nagy hasznát vettük a mobilunknak, mert összevesztünk, hogy balra, vagy jobbra kell-e menni. Természetesen nekem volt igazam és jobbra mentünk. Az út hátralevő részében nagy hasznát vettük a Google Mapsnek. Az úton rengeteget nevettünk és rengetek fotót csináltunk.
A Central Park gyönyörű volt, a sok ember, a növények az egész elképesztő volt. Leültünk a Sheep Meadowon és Luke lefeküdt a pázsitra.
-Ugye megérte eljonni?-kérdeztem, mire felnevetett.
-Na most, hogy itt vagy velünk egy másik kontinensen, ideje, hogy megismerjelek.-ült fel Luke.
-De hiszen isersz-nevettem.
-Jó de mégjobban. Ilyen alapdolgokat szeretnék megtudni rólad. Például, mi a kedvenc színed?
-Fekete és bézs. Tied?
-Kék. Kedvenc könyv?
-Ne bántsátok a feketerigót!
-Hm, nem olvastam.
-Én nagyon szeretem.
Csomó ilyen kérdést feltettünk egymásnak, sokat beszélgettünk, és sok mindent megtudtunk a másikról. Észre sem vettük, hogy mennyire elszállt az idő, akkor döbbentünk rá, hogy több mint 3 órája távol vagyunk, mikor Calum felhívott, hogy merre vagyunk, mert kezdenek éhesek, lenni, és nem tudják, hol kajáljuk. Luke megmondta, hogy ma este ő mondja meg, hol kajáljuk és, hogy majd hívjuk őket, ha találunk valami jó helyet.
Feltápászkodtunk, és elindultunk valami éttermet keresni. Luke vagy hat millió embert megkérdezett, hogy szerinte melyik a legjobb étterem. Ő úgy gondolta, hogy amelyiket a legtöbben mondják az lesz a nyerő. Csakhogy mindenki mást mondott. Végül egy olyan étterem mellett döntött amit ketten is mondtak. Felhívtuk a többieket és megmondtuk a címet. Majd mi is elkezdtük keresni az éttermet.

 

XIII. fejezet

Másnap reggel izgatottan keltem fel. Ma este utazok Amerikába! 4 sráccal… Még magam sem hittem el! Kicsit féltem itt hagyni Sydney-t, mert ez alatt a szinte másfél hónap alatt megszerettem a várost még úgy is, hogy csak tegnap ismertem meg a nevezetességeit, Mike-kal. De végül is Calum szerint max. 2 hétig leszünk Amerikában, szóval még leszek még itt a szünet végéig.
Kb. félóra fetrengés után kikászálódtam az ágyamból és lebotorkáltam a lépcsőn.
-Jó reggelt!-köszöntött Krisztián, aki már teljes harci díszben volt és indult dolgozni. Nem is értettem, hogyan képes végigdolgozni a nyarat?
-Jó reggelt!-feleltem kicsit még kómás fejjel.
-Figyelj, nem ebédelünk ma együtt? Csak, hogy töltsünk még egy kis időt együtt mielőtt elmész.
-De persze!-feleltem izgatottan.
-Oké, akkor majd megírom, hol találkozzunk! Rohannom kell, szia!-mondta, majd adott egy puszit és szó szerint kirohant a házból. Istenem, de fog hiányozni!
Mivel Ádám és Scarlet elment dolgozni, egyedül voltam a házban. Csináltam magamnak egy gyümölcsturmixot és felmentem a szobámba átöltözni futáshoz. Mire sikerült elindulnom már elég meleg volt, mivel egy félórát szenvedtem azzal, hogy megtaláljam a mobilom. Felkutattam az egész házat, ami valljuk be ne kicsi, végül a vonalasról felhívtam a számomat. Hát persze, hogy a tegnap levetett, földön heverő nadrágom zsebében volt.
Egy óra futás után, ahogy futottam a parton vissza a házhoz, láttam, hogy Mike és Calum a teraszukon reggeliztek. Mikor Calum meglátott megtorpant kezében egy kancsó narancslével, letolta a napszemüvegét a fejéről és úgy nézett rám, mint egy marslakóra. Reakciójára én is megálltam és végignéztem magamon, hogy mi olyan hihetetlen rajtam.
-Jó reggelt!-köszöntött Mike, miközben Ash és Luke is felébredt(? hétfő reggel 11 van…)
-Jó reggelt!-köszöntem vissza,-Jézusom Cal, mit bámulsz?-kérdeztem a még mindig döbbenten álló sráctól.
-Először is, hogy vagy képes reggel 11-kor futni? Másodszor pedig, basszus neked kockásabb a hasad mint nekem!-magyarázta, mire felnevettem.
-Amúgy tényleg-röhögött Ash,- Na, készen állsz Amerikára?-kérdezte idióta vigyorral az arcán.
-Srácok, még megmondhatjátok, hogyha nem akarjátok, hogy veletek menjek, én tényleg nem akarok zavarni…-keztem bele, de Luke félbeszakított.
-Cara, ne hülyéskedj már, szerinted meghívtunk volna ha nem szeretnénk, hogy velünk jöjj?
-Hát… nem tudom. Lehet, hogy csak megsajnáltatok, vagy nem tudom…
-Cara szeretnénk ha velünk jönnél-nyugtatott Mike.
-Akkor jó-könnyebbültem meg,-Nem is zavarlak titeket-néztem az asztalra, ahol Calum előtt baconos nutellás piritós volt. És hozzá narancslevet ivott,-Jó étvágyat Cal!-mondtam neki fintorogva.

Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd odamentem ahhoz az étteremhez, amit Krisztián üzent. Egy kalóriadús, de isteni ebéd után, ő visszament dolgozni én meg visszamentem összepakolni. De elég hamar megakadtam, mert fogalmam sem volt, hogy milyen időjáráshoz pakoljak, mert ugyan nyár van, de Amerika elég nagy szóval felhívtam Luke-ot mert ő volt legelöl a legutóbbi hívásoknál.
-Hali Wood! Mi a helyzet?-szólt bele.
-Szia! Zavarlak?
-Nem, dehogy, csak stúdióban vagyunk.
-Oké, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy Amerikán belül, pontosan, hova megyünk? Mert ezt az apró részletet elfelejtettem megkérdezni…
-Hát Los Angeles, Miami? New York, Dallas, meg ilyenek.-mondta lazán. Ez mos komoly??? Szóval valójában körbeutazzuk Amerikát. És é ezt hagyom, hogy kifizessék nekem??? Mégis mit gondoltam?
-Jézusom Luke, én nem mehetek-mondtam.
-Mi? Mi történt? Miért nem?
-Mert ez rengeteg hely és biztos nagyon sokba kerül ez és én ezt nem engedhetem, hogy kifizessétek nekem, viszont magamnak nem tudom kifizetni.
-De Cara-mondta nyugodtan, miközben hallottam a hangján, hogy mosolyog,-mondtuk, hogy nekünk is szponzorok fizetik, meg ugye a koncerten is keresünk, négy embernél a plusz egy fő nem igazán számít. Emiatt ne aggódj! És pakolj melegre, hidegre őszintén szólva nem tudom milyen idő lesz, majd meglátjuk, ha ott vagyunk. Most mennem kell, de este találkozunk, szia!
-Szia!-mondtam, majd sóhajtva megszakítottam a vonalat.

Öt körül, Ádám és Scarlet is hazaérkezett és nem sokkal utánuk Krisztián is. Mindegyiküktől elbúcsúztam. Ádáméknak megköszöntem, hogy eddig ott lakhattam, mire mosolyogva mondta, hogy két hét múlva visszavárnak. Krisztián egy nagy öleléssel búcsúzott, és vagy ezerszer meg kellett neki ígérnem, hogy vigyázom magamra. Mikor Mike becsöngetett, Krisztián segített kivinni a táskáimat. Scarlet meg Mike-kal beszélt az útról, hogy pontosan hova megyünk, majd megkérdte, hogy nagyon-nagyon vigyázzanak rám. Mikor beszálltam a kocsiba Luke és Calum éppen egy prüss krokodilon veszekedtek, miközben Ashton M&Msszel dobálta őket. Miután Mike is beszállt a kocsiba, az elindult a repülőtér felé.
-Na készen állsz az útra?-kérdezte a fiúkon röhögve Mike.
-Igen?-tettettem bizonytalanságomat, a fiúkra nézve.
Luke és Calum egészen a reptérig harcoltak a krokodilért, akit végül egy reptéren sétáló kisfiúnak adtak, aki nagyon örült neki. Ashton meg én M&M’seket válogattunk, mert ő csak a zöldeket én meg csak a kékeket szerettem volna megenni. Mindeközben Mike magyarázta, hogy mi az első álllomás, hogy mikor lesz koncert meg egyéb amúgy fontos infókat, de nem hiszem, hogy bárki is figyelt volna rá :D.
Mikor megérkeztünk a reptérre, mindannyian kikászálódtunk a kocsiból és megfogtuk a cuccainkat. Elindultunk az ellenőrző kapu felé, miközben többen is felismerték a srácokat. Vajon mit gondolhatnak majd arról, hogy én, egy lány velük megyek Amerikába? Utálni fognak? Mindenféle sztorit ki fognak találni rólam? Nagyon remélem, hogy nem. Jézusom mennyi minden történhet két hét alatt. Főleg ezekkel a srcácokkal.

XII. fejezet/2. rész

Míg Luke-kal beszélgettem Ashton és Calum összevesztek a távirányítón, ezért kergetőzni kezdtek, amihez természetesen Mike és Luke is becsatlakozott. Én csak álltam és néztem, ahogy 4, 18-as éveiben járó srác önfeledten kergetőzik. Üdítő látvány volt, mit ne mondjak. A bambulásomat a mobilom csengése szakította meg. Krisztián hívott. Kimentem a teraszra és felvettem.
-Hali! Na milyen volt a tárgyalás?-szóltam bele a telefonba.
-Hú nagyon jó. Nyertünk!- újságolta boldogan,- El akarnak menni, megünnepelni és engem is hívtak. De mondhatok nemet, ha szeretnél valamit csinálni.
-Nem én jól elvagyok, nyugodtan menjél!- mondtam, miközben Luke kirontott a teraszra és felém dobta a távirányítót.
-Cara kapd el!- ordította, mire elkaptam a felém szárnyaló távirányitót.
-Ööö figyel most le kell raknom, de jó szórakozást!-köszöntem el és megszakítottam a vonalat.
Közben a többi fiú is kiért a teraszra és engem bámultak. Pontosabban a távirányítót a kezemben. Egyikőjük sem mozdult, gondoltam nem mertek engem úgy leteperni, mint egymást. Én meg fogtam magam és besétáltam a nappaliba otthagyva a 4 srácot, lehuppantam a kanapéra és elkapcsoltam a tvt a kedvenc csatornámra. Lassan a többiek is leültek a tv elé beletörődve, hogy én nyertem a csatát. Luke mellém ült, majd elkezdte nézni a tvt. Pár perc múlva Ash megszólalt.
-Most pontosan mit nézünk?-kérdezte, mire mindenki kérdőn nézett rám.
-Fogadom.-feleltem,-Tök cuki.-mosolyogtam.
-Ne már, hogy vasárnap este van és mi valami csöpögős romantikus filmet nézünk-háborodott fel Calum.
-Őszintén szólva nekem nincs sok mindenhez energiám-mondta Mike-Végigsétáltuk a napot.-biccentett felém.
-Hát jó.-törődött bele Calum a ténybe, hogy vasárnap este egy buli helyett ő itt ül velünk és Channing Tatum elképesztően dögös fejét bámulja úgy 2 órán keresztül.
Éppen az a rész volt amikor Channing behúz egyet annak a pasinak, amikor észrevettem, hogy Luke engem néz. Ránéztem, mire elkapta a fejét és a tvt nézte. Mosolyogva fordultam vissza a tv felé. Pár másodperc múlva visszanéztem Lukera, mire ő is rám nézett és elmosolyodott és a kék szemeivel engem vizslatott. Most én kaptam el a fejemet.
Mikor vége lett a filmnek már mindenki hulla volt. Ashton a fotelen aludt (kb a fil első fél órájában elaludt). Mike és Calum a földön, Luke és én, pedig a kanapén fetrengtünk.
-Hát ez jó szar film volt.-jelentette ki Mike.

Csöndben feküdtünk a nappaliban, egyikünk sem szólalt meg, csak Ash horkolását lehetett hallani. Ez a csend olyan nyugtató volt. Amit végül Luke tört meg.
-Holnap este elutazunk.-nézett rám.
-Hova?-kérdeztem és próbáltam lelkesnek tűnni palástolva a szomorúságomat.
-Amerikába.-felelte Mike. Az messze van.
-És mennyi időre?-kérdeztem egy kis hatásszünet után.
-Egy-két hét.-mondta Calum.-De hé nincs kedved velünk jonni?
-Mi?
-Tényleg tök buli lenne! Voltál már Amerikában-lelkesített Luke.
-Még nem. De nem mehetek. Csak útban lennék és kétlem, hogy szükségetek lenne valakire aki mindig láb alatt van.-mondtam. Meg Krisztiánt se hagyhatom itt. Miatta vagyok itt nem hagyhatom itt. Nem mintha olyan sok időt töltenénk együtt-gondoltam.
-Nemár gyere Caraaa!-kérlelte Mike.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen, nagyon jó lesz hidd el.
-Ezt még át kell gondolnom. Meg nem is biztos, hogy elengednek.-Apa biztosan örülne ha megtudná, hogy a lánya 4 fiúval akar Amerikába menni.-Meg az út is drága.
-Amiatt ne aggódj, nekünk is szponzorok fizetik.
-Hát jó-adtam be a derekamat.-De ezt még meg kell beszélnem az ősökkel.

Otthon megbeszéltem Ádámmal és Scarlettel, majd felhívtam anyuékat is és beleegyeztek! El sem hiszem! Persze ezt Scarletnek is köszönhetem, aki agyondicsérte a srácokat. Krisztián is megkönnyebbült, mert elmondása szerint nagyon nehéz volt neki, hogy mindig ott hagyott a munka miatt és lelkiismeret furdalása volt, hogy mindig egyedül hagyott.
Hát akkor ez eldőlt. Megyek Amerikába a 5 seconds of summerrel!