II. fejezet
Reggel nagy vigyorral a fejemen. Lementem reggelizni, majd a
szobámba felöltöztem és még egyszer leellenőriztem, hogy minden meg van e.
.jpg)
A
legfontosabb dolgokat begyömöszöltem egy táskába. Mobil, pénztárca, útlevél,
igazolványok, jegy… Felkaptam az összes táskát, de kifele megláttam az ajtómon
lógó balettcipőt. Hogy is gondolhattam, hogy elleszek 3 hónapig balettozás
nélkül? Ez a fél életem. Noha nem tudtam, hol fogok majd balettozni lekaptam a
cipőt az ajtóról majd lekűzdöttem magam a lépcsőn.
Anyáék már lent vártak. Elbúcsúztam tőlük majd Balázzsal elmentük és felvettük Kriszt es a reptér felé vettük az irányt.
-Vigyázz a kishúgomra!-fogott kezett a bátyám Krisszel. Talán egy kicsit túl erősen szorította a kezét, mert láttam Krisz fején a fájdalmat.:DMajd odajött hozzám és szorosan megölelt.
-Mennünk kell…-suttogtam, mire kiengedett a karjai közül.
Elindultunk a gépünk felé én meg megállás nélkül csak vigyorogtam.
-Vigyázz Sydney, jövüüüüünk!-kiáltotta Krisz és átölelte a vállam.
Anyáék már lent vártak. Elbúcsúztam tőlük majd Balázzsal elmentük és felvettük Kriszt es a reptér felé vettük az irányt.
-Vigyázz a kishúgomra!-fogott kezett a bátyám Krisszel. Talán egy kicsit túl erősen szorította a kezét, mert láttam Krisz fején a fájdalmat.:DMajd odajött hozzám és szorosan megölelt.
-Mennünk kell…-suttogtam, mire kiengedett a karjai közül.
Elindultunk a gépünk felé én meg megállás nélkül csak vigyorogtam.
-Vigyázz Sydney, jövüüüüünk!-kiáltotta Krisz és átölelte a vállam.
A repülő út retttttentően hosszú volt, de mi Krisszel
elvoltunk:D Dumáltunk röhögtük és én jól szórakoztam azon ahogy a stewardes
flörtölget vele.
Arra ébredtem, hogy bemondják, hogy kössük be az öveinket,
mert leszállunk. Kinéztem az ablakon és ez a gyönyörű látvány fogadott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése