2014. szeptember 28., vasárnap

VII. fejezet

Lassan kinyitottam a szemem. Egy ismeretlen szobában ébredtem…Luke mellkasán. Amint felismertem felugrottam az ágyból. De bár ne tettem volna. A fejem és a végtagjaim el kezdtek sajogni, elszédültem és minden elsötétült, ezért gyorsan visszaültem az ágyra. Ültem még ott pár percig aztán úgy döntöttem kiderítem mi történt tegnap. Halkan kisétáltam a szobából. Ekkor vettem észre, hogy a fekete estélyim van rajtam. Hogy tudtam én ebben aludni? Lementem a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokon megakadtam. A nappali és a konyha...mintha felrobbantották volna. Leültem a kanapéra és próbáltam visszaemlékezni.
Luke-kal együtt megint ittam a pohárból. De az italnak más volt az íze. Belenéztem és láttam, hogy az italunknak pirosas lett a színe.
-Ez mi? - kérdeztem köhögve.
-Basszus-köhögött Luke is-valamit beletöltöttek.
*Ashton szemszöge*
Cara elvesztette az egyensúlyát, de mielőtt a földre zuhant volna elkaptam.
-Olyan jó a hajad- kezdte el fogdosni a hajam.
-Na ez gyorsan beütött - sóhajtottam. Körülnéztem a teremben Calumot és Mike-ot keresve. Szerencsémre Calum épp akkor nézett oda. Intettem neki és Carara és Lukera mutattam. Mikor meglátta, hogy Cara a hajamat fogdossa Luke pedig a pultnál áll és számolta a buborékokat egy nő italában vette a lapot. Szólt Mike-nak és odajöttek.
-Uramisten, velük meg mi történt?-kérdezte Mike.
-Sziasztoooook!-köszönt Cara. Még mindig fogtam, mert féltem, hogy elesik. Lerázta magáról a kezem és megindult Calumék felé, de megtorpant.
-Miért forog az egész terem?-kérdezte szórakozottan.
-Valamit az italukba töltöttek. El kell vinnünk innen őket. Arra van egy hátsó kijárat, arra menjünk!-mutattam a terem végébe. Calum összeszedte Lukeot és megindultunk kifele.
*Cara szemszöge*
-Naaa engedj már el!-nyafogtam amikor kiértünk az épületből. Kint már sötét és hűvös volt. Teljesen súlytalannak éreztem magam. Nekitámaszkodtam egy lámpaoszlopnak és csak csodáltam a kivilágított Sydneyt. Gyönyörű volt. Hátrafordultam ahol a fiúk konkrétan lefogták Luke-ot aki mindenképp motorozni akart.
-Menjünk le a tengerpartra!-vetettem felé az ötletet. Luke szeme azonnal felcsillant és megindult felém. Megfogta a kezem és elkezdett rohanni a part felé.
-Hé srácok álljatok már meg!!!-indultak meg utánunk. De mi csak rohantuk előre. Olyan jó érzés volt. Az se érdekelt, hogy magassarkúban és hosszú estélyiben vagyok. A másik kezemmel megfogtam a ruhám alját és úgy rohantam tovább. Repültünk. Mikor odaértünk a partra Luke megállt, de a kezemet nem engedte el. Rámnézett. Én is ránéztem elmosolyodtunk és visszafordítottam a fejem. Elengedtem e kezét és a vállára raktam, hogy megtámaszkodjak, amíg leveszem a cipőimet. A következő emlékem, hogy a fiúk utolértek minket.
-Na végre! Megvagytok!-állt le lihegve Calum. Én meg nem is gondolkodtam csak határozottan megindultam a víz felé.
-Istenem Cara! Állj meg!-kapott el hátulról Mike.
-De én be akarok menni!-kapálóztam.
-Jéghideg a víz, te meg ruhában vagy!
Luke és én elkezdtünk táncolni a parton. Nem gondolkodtunk, nem tudtuk mit csinálunk. Aztán elsétáltunk a srácok házáig. Beültünk a nappaliba és beszélgettünk. Rengeteget nevettünk (főleg én és Luke a beszívotthoz hasonló állapotban). Párnacsatáztunk is, aminek az lett a vége, hogy mindent, amit találtunk egymásnak vágtunk. Így lett a párnacsatából kajacsata. Amikor már elfáradtunk lehevertünk a kanapéra. Én keresztben feküdtem a kanapén, a fejel Luke ölében a lábam meg Calum ölében volt. Lassan mindenki elment aludni. Az este végére valamilyen szinten elmúlt az ital hatása, még mindig nem voltam teljesen önmagam, de már nem tudtam olyan jól szórakozni egy párnán mint az este elején. Luke-kal felmentünk a szobájába. Konkrétan bedőltem az ágyába. Gyorsan írtam Krisznek, hogy minden oké, majd elaludtam.

*Visszaemlékezés vége*
Szinte mindenre emlékeztem, bár a parton történtek nem voltak teljesen tiszták.