Sziasztok! Előszőr is nagyon-nagyon köszönöm a több mint 1000 oldalmegjelenítést! Másodszór pedig sajnálom, hog egy ideje nem hoztam részt, csak nem volt időm írni. Ha elolvassátok, akkor hozzászólásban megírhatjátok a véleményt minedegyik résznél! xx Nora
XI. fejezet
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Krisz ordítva bejön a
szobámba, majd rámfekszik.
-Ébresztőőőőő!-ordította a fülembe.
-Basszus húzz már el innen-morogtam rá és elkezdtem csapkodni a párnámmal. Ő
megfogta és megdobott vele. Ezt így folytattuk egy darabig, míg Ádám be nem
jött a szobámba, hogy mégis mi a francot művelünk. Aztán persze ő is beszállt a
párna csatába.
-Ti meg mit csináltok?-jött be Scarlet.
Hirtelen leálltunk, egymásra néztünk, majd Ádám odament hozzá felkapta mi meg
elkezdtük őt dobálni a párnákkal. Scarlet sikoltozott és kapálózott de nem ért
vele sokat, szóval inkább nevetve beszállt a játékba.
Miután kellően elfáradtunk a párnacsatában Scarlet
megkérdezte, hogy van-e kedvem sütni valamilyen finomságot, amit el tudunk
vinni a nővéréékhez, mert tudta, hogy mennyire szeretek sütni. Én persze rögtön
beleegyeztem és már rohantam is le a konyhába. Egy egyszerű csokis cupcaket
csináltam.
Miután kész volt a tészta beraktam a sütőbe. Miután kész
volt kivettem és amíg kihűlt a muffin gyorsan elmentem felöltözni. Ma egy
kicsit hűvösebb volt szóval melegen öltöztem. Miután kész voltam még gyorsan
feldíszítettem a muffinokat és kész is volt a cupcake!
Az út viszonylag rövid volt. Scarlet nővérének a háza
gyönyörű volt. Régies, mégis modern. A szobák vinage stílusuak voltak és a
házhoz tartozott egy hatalmas kert, ahol egy kislány és egy kisfiú játszott.
-Sziasztok!-jött ki egy 30-as éveiben járó nő a házból. Köszönt Ádáméknak, majd
odajött hozzám és bemutatkozott.
-Szia! Te biztosan Cara vagy! Én Leila vagyok, Scarlet nővére. Nagyon örülök,
hogy megismerhetlek-mondta.
-Én is.-mosolyogtam. Lassan megismerkedtem mindenkivel. Ott volt Leila férje
Frank, neki az unokaöccse James, aki velünk egyidős volt, ott voltak Scarlet és
Leila szülei, valamint Leila és Frank két gyereke Emily és Leo. Nagyon
aranyosak voltak rengeteget játszottam velük.
Ültem a hintaágyban és csak néztem a többieket. James
zökkentett ki a bambulásomból azzal, hogy leült mellém.
-Szia-mondta.
-Szia-köszöntem vissza mosolyogva.
-Hallottam Balettozol. Krisz azt mondja elég jó vagy benne.
-Nagyon szeretem. Ki tudom magam fejezni velem és megnyugtat.-mondtam kicsit
szégyenlősen, amin James csak mosolygott.
-Vannak vele terveid a jövőben?
-Hát kiskoromban az volt a nagy álmom, hogy bejutok a Royal Ballet School-ba.
Rengeteget edzettem és gyakoroltam, hogy valóra váljon az álmom. De most már
kezdek rájönni, hogy esélyem sincs. Szóval már csak hobbi.-meséltem. Tényleg
minden álmom a Royal Ballet volt. De még, ha valamilyen csoda folytán
elhívnának egy meghallgatásra, nem tudnék odajárni. Hisz Londonban van és
ösztöndíj nélkül nem tudnám kifizetni.
-Ne add fel az álmod!
-Így lesz a legjobb. A balett helyett a tanulásra fogok fókuszálni és akkor
talán bejutok egy jó egyetemre.
-De nem maradhatsz álom nélkül.-mosolygott James.
-Majd keresek egy újat. -mosolyodtam el.
-Van kedved sétálni?-jött oda Krisz.
-Persze.-mondtam, majd felálltam és elindultunk. James is velünk jött. Út
közben rengeteget beszélgettünk. Nagyon jófej srác.
-Nagyon örülök, hogy eljöttetek és Cara nagyon örülök, hogy
végre megismerhettünk!-köszönt el tőlünk Leila. Mindenkitől elbúcsúztunk. James
is odajött hozzám és megölelt.
-Meg lesz az a Royal Ballet.-suttogta, mire elmosolyodtam.
-Az elképesztő lenne, de nem látom sok esélyét.-mondtam, mire elengedett az
öleléséből és rámnézett.
-Annyira pesszimista vagy!
-Csak realista.-montam mire felnevetett.
A visszaút után Krisszel egyből lesétáltunk a ház elé a
partra. Leültünk a homokba és elkezdtünk beszélgetni. Főleg Kngáról beszéltünk.
-Annyira hiányzik.-mondtam.
-Ja, nekem is. Láttam ma sok időt töltöttél James-sel.-mosolygott rám sokat
sejtően, mire kérdőn néztem rá.-Jajj ne tegyél úgy mintha nem gondoltál volna
egyszer se arra, hogy helyes.
-Én nem mondom, hogy nem helyes. De nem az esetem.
-Aha persze.
-Nem komolyan.
-Te tudod.-hagyta rám a dolgot amit utálok és ő ezt jól tudta.-Amúgy nem rossz
neked, hogy szinte egyedül vagy itt?
-Háát egy kicsit, de most sokat vagyok
Beccával meg a srácokkal, de hát ők se érnek rá mindig. Még nem is igazán
láttam Sydneyt-sóhajtottam. Már egy hónapja vagyok itt, de szinte semmit nem
láttam a városból. Abból a tucat elolvasott könyvből még alig láttam valamit.
Elképzeltem ahogyan Krisszel körbejárjuk egész Sydneyt, de neki alig van ideje
és ez nagyon rossz volt. Persze nem szabadna panaszkodnom, hiszen Sydneyben
vagyok nagy részben neki köszönhetően. Csak hát tényleg nem így képzeltem el
ezt a nyarat. Hiányzott a családom és Kinga is.
Zuhanyzás után konkrétan bedőltem az ágyba. Kapta egy
értesítést, amit gyorsan megnéztem. Láttam, hogy James jelölt meg egy képen,
amin Krisszel vagyok. Akkor készítette amikor sétáltunk.