VI. fejezet

Délelőtt elmentem ruhát venni magamnak és megtaláltam A RUHÁT. Gyönyörű volt! A délutánom nagy része a készülődéssel telt. először megcsináltam a hajam aztán a sminkem. Mivel a ruhám fekete volt gondoltam feldobom a kinézetem egy merész sminkkel. A narancssárga(!) szemhéjfesték mellett döntöttem. Felvettem a ruhám, a cipőm és egy táskába bepakoltam a legfontosabb dolgokat.
-Cara? Kész vagy?-ordított fel az emeletre Krisz.
-Jövök!-kiáltottam vissza.Megcsodáltam magam még egyszer a tükörbe és lementem.

-Wow!-szólt Ádám amint megpillantott a lépcső alján.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd Kriszre néztem-Mehetünk!
Vigyorogva nyújtotta a karját, belekaroltam és elmentünk.

A parti vagy gála vagy nem is tudom minek nevezzem nagyon puccos volt. Az épületig egy vörös szőnyegen kellett bemenni ahol hatezer fotós várt és mindenkit fotóztak. Gondoltam bepózolok párra:)

Bent Krisz bemutatott a főnökének és még pár embernek. Mivel senkit se  ismertem, kicsit ideges voltam, hogy mit csináljak egész este. A hangszórókban felerősödött a zene és sok ember a terem közepére ment táncolni. Én odaálltam egy asztalhoz és néztem az embereket. Valaki megfogta a derekamat, mire ijedten hátrafordultam.
-Helló-vigyorgott rám Calum.
-Uristen, nagyon megijesztettél-nevettem. Mind a négy fiú ott állt előttem.
-Hihetetlenül nézel ki!-mért végig Mike.
-Köszönöm!-mosolyogtam.

Elkezdtünk beszélgetni, de egy újságíró elrabolta tőlem a fiúkat, szóval megint egyedül maradtam. Kriszt sehol se találtam. Nem sokkal később Ashton és Luke jött felém. Luke kezében két ital volt. Az egyiket a kezembe nyomta.
-Egészségedre!-emelte fel a poharat és belekortyoltunk az italba, majd leraktuk amellettünk lévő pultra.
-Szóval, ti sok ilyennek vesztek részt?-kérdeztem.
-Hát ilyen puccos partikon nem igazán.-mondta Ash-Inkább zenés díjátadókon.
Bólintottam, majd Luke-kal együtt megint ittam a pohárból. De az italnak más volt az íze. Belenéztem és láttam, hogy az italunknak pirosas lett a színe.
-Ez mi?-kérdeztem köhögve.
-Basszus-köhögött Luke is-valamit beletöltöttek.

És ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem aznap este.

V. fejezet

Szipogva hívtam fel Kriszt.

-Uristen Cara mi történt? Hol vagy?
-Én nem tudom-szipogtam-Valamilyen parkban. Értem tudsz jönni?
-Keress egy utcatáblát és érted megyünk.

Ádám és Krisz megtaláltak és hazamentünk. Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.
-Bejöhetek?-kérdezte Krisz a résnyire nyitott ajtón keresztül.
-Igen-ültem az ágy szélére, és ő is leült mellém.
-Krisz én nem is ismerek senkit ebben a városban? Mit csináljak egyedül 3 hónapig?-fakadtam ki.
-Nyugi, feltalálnád magad az biztos. De van egy ötletem, hogyan ismerhetnél meg embereket.-vigyorgott eszelősen.-A magazin ahol gyakornokoskodok, rendez egy gálát. Eljöhetnél velem.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.-Uristen az nagyon jó lenne-ugrottam a nyakába.

Este megnéztünk egy filmet Krisszel. Persze teletömtük magunkat popcornnal és fagyival, szóval kicsit nehezen tudtam elaludni.

Reggel amikor lementem már senki nem volt ott. Krisz hagyott egy üzenetet a hűtőn:

„Ne felejtsd el, ma este gála! Szerezz egy ruhát! xxK”

Ez ma este van? Remek. Kivettem a hűtőből a narancslevet öntöttem magamnak egy pohárba felhúztam egy cipőt és kimentem a teraszra.

-Szia!-felkaptam a fejem a hangra és láttam, hogy Luke az.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Tegnap eltűntél a kávézónál…
-El voltatok foglalva a rajongókkal, gondoltam inkább nem zavarok-magyaráztam. A kisebb pánikrohamomat inkább nem mesélem el neki.
-Ez-vette elő a pénzt amit a farzsebébe tettem tegnap-szép húzás volt.-majd lerakta elém az asztalra.
-Mi csinálsz ma?-kérdezte.
-Hát igazából nem tudom. Kéne szereznem egy ruhát. Itt milyen ruhában szoktak menni gálákra?
-Te is jössz a magazin gálárája?
-Igen, miért ti is?
-Igen. Minden évben megrendezik ezt a gálát. De nem hiszem, hogy tőlem kéne divat tanácsot kérned-röhögött-Na de akkor majd ott találkozunk.Szia!
-Szia!-mosolyogtam rá.
Néztem ahogy megy vissza a házukhoz, de visszafordult.
-Hogy lehet, hogy te minden reggel ilyen jól nézel ki?-kérdezte.
Elnevettem magam, mire ő is elmosolyodott aztán elment.

IV. fejezet

 Másnap reggel korán keltem és elmentem futni.

Csodálatos volt futni a tengerparton. Futás közben néhány 5sos dal is felcsendült amit még az este raktam rá a telómra. Már hazafele futottam amikor megláttam Lukeot a teraszukon.
-Szia!-köszönt nekem.
-Szia!-köszöntem lihegve és rátámaszkodtam a kezemre.
-Kevés ember néz ki jól reggel 8kor futás után.-mosolygott rám. Erre nem tudtam mit válaszolni úgyhogy csak elmosolyodtam.
-Hé van kedved velünk reggelizni? Bemegyünk a város legjobb kávézójába.
-Ömm persze, de nem zavarok?
-Dehogy-mosolygott.
-Oké akkor lezuhanyzok és jövök.-mosolyogtam.
-Akkor fél óra múlva itt.
Fél óra? Azt hiszi elég nekem futás után fél óra, hogy szalonképesen elmenjek reggelizni 4 fiúval?
Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. 

Lementem a konyhába. Mindenki a munkába készülődött. Krisz is.
-Mit fogsz ma csinálni?-kérdezte.
-Elmegyekk a fiúkkal reggelizni aztán majd kitalálom-mondtam-Sok sikert az első napon!

Bekopogtam az ajtón. Ashton nyitott ajtót és egy öleléssel üdvözölt. Kicsit meglepődtem, de viszonoztam ölelését.
-Skacok mehetünk üvöltött be és a srácok betódultak egy kocsiba. Nekem Luke és Calum között lett helyem.
-Szóval, hogy lehet, hogy ausztrál neved van itt is születtél, de azóta nem is jártál itt?-kérdezte Calum.
-Hát az apukám ausztrál az anyukám magyar és a bátyám Budapesten született, de az apukám azt akarta, hogy az egyik gyereke az ő szülővárosában szülessen, szóval én itt születtem.-magyaráztam.
-Ez tök menő.-mondta Mike. Még mindig nem értem, hogy festhette a haját zöldre.
-És mi a teljes neved?-kérdezte Luke.
-Cara Wood.-mondtam.
-Uuuu az majdnem Hood. Mert én Calum Hood vagyok-vigyorgott calum.
-Majdnem-nevettem.
-Szóval Scarlet mondta, hogy van egy bandátok és rátok kerestem és azt kell mondjam, hogy jók vagytok.
-Köszi-röhögték el magukat a fiúk.
-Sportolsz valamit?-kérdezte Luke.
-Igen, balettozom 4 éves korom óta. Miért?
-Csak mert látszik az alakodon-mosolygott.
Erre nem tudtam mit válaszolni mert a kocsi leállt és a fiúk kiszálltak de nagyon jólesett ez a bók. Én is kikászálódtam a kocsiból és Luke átkarolta a vállam.
-Üdvözöllek Sydneyben!
A belvárosban voltunk. Rengeteg ember és autó volt az utcákon. Beültünk egy kávézóba és mindenki rendelt. Én csak egy turmixot kértem.
-Te is olyan lány vagy aki alig eszik valamit csak hogy vékony legyen?-kérdezte tőlem fájdalmas fejjel Mike.
-Dehogy. Sőt rengeteget tudok enni. Csak reggelente nem kivánom a kaját. De nem aggodj amiatt, hogy nem eszek.-mosolyogtam.

A reggeli közben Rengeteget beszélgettünk. Rólam is róluk is. Amikor végeztünk Luke fizetett és akármennyire is könyörögtem nem engedte, hogy kifizessem a turmixomat. Kifele menet azért belecsúsztattam a pénzt a farzsebébe, de nem vette észre mert addigra már ellepték őket a visongó rajongók. Ugráltak körülöttük, autógrammot kértek és fotókat készítettek. Én meg csak álltam ott bénán szóval úgy döntöttem inkább elmegyek.
-Cara!-kiáltott utánam Luke. Válaszul rámosolyogtam és mutattam, hogy elmegyek. Nem tudtam pontosan hova, de elkezdtem sétálni és egy parkban kötöttem ki. Nem tudom miért, de rosszul éreztem magam. Csak ültem egy padon és meredtem magam elé. Hol vagyok? Hogy jutok haza? Nem is ismerem ezt a várost! Hogy gondolhattam, hogy egy pár utikönyv seítségével elleszek 3 hónapig egy teljesen ismeretlen városba ami elvileg a szülővárosom. Hirtelen elképesztően hiányzott Kinga és Balázs. És hol fogok balettozni? Mert muszáj lesz! Nem telhet el 3 hónap gyakrolás nélkül. Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem így képzeltem el az első napom.

III. fejezet

 A reptéren Krisz nagybátyja Ádám már várt minket. Amikor a házukhoz értünk elállt a lélegzetem. A ház gyönyörű volt, ráadásul a tengerparton volt!

Bent bemutatta a feleségét Scarletet. Sötétbarna haja volt és elképesztően zöld szeme.

-Sziasztok!-köszöntött minket egy-egy öleléssel-Gyere Cara megmutatom a szobádat!
Megfogta az egyik bőröndöm és felvezetett a lépcsőn.
-Előre elnézést kérek, de nem volt sok időm kialakítani a szobád, mert olyan hirtelen történt az egész, de remélem tetszik!-állt meg egy ajtó előtt majd ünnepélyesen kinyitotta az ajtót.

-Uramisten Scarlet ez csodálatos!
A szoba gyönyörű volt és még egy külön fürdőm is volt.
-Köszönöm!
-Igazán nincs mit! Most hagylak kipakolni.

Körbenéztem a szobában és a fürdőben. Ez lesz életem legjobb nyara. Bekopogtam Krisz szobájába
-Gyere be!-szólt bentről.
-Nem akarsz lemenni a partra?
-De mehetünk!-mosolyodott el majd kivett egy törcsit és egy fürdőnadrágod a táskájából.
-Oké, akkor átöltözök.

Vacilláltam egy ideig, hogy melyik fürdőruhát vegyem végül emellett a szett mellett döntöttem:

Felkaptam még egy papucsot és egy törölközőt. Majd Krisszel lesétáltunk a partra, ami nem tartott sokáig mert ott volt a ház előtt. Levettem a felsőm és a nadrágot.-Belefutunk?-kérdezte Krisz vigyorogva.
-Naná!
Megfogtuk egymás kezét és (részemről) sikítozva belerohantunk az óceánba. A víz rettentően hideg volt, de nem érdekelt minket, fröcsköltük és üldöztük egymást a jéghideg vízben.
A parton nem volt senki rajtunk és még négy srácon kívül. Láthatólag jól szórakoztak rajtunk. Egy barna hajú srác fürdőnaciban sétált a vízben, de csak bokáig érő vízben. Csak ő volt fürdőnadrágban. A többi (egy szőke, egy barna és egy zöld(?!)hajú) srác ruhában sétált a homokban. A legmagasabb a szőke volt és volt egy piercing a szájában. Rámpillantott és elmosolyodott mire elkaptam a fejem és láttam, hogy Krisz felém rohan. Tudtam mire készül. Bele akart lökni a vízbe, de még csak hastól lefele voltam vizes így kicsit kellemetlenül esne a hideg víz.
-Neneneneee! - visítoztam és futottam el arra ahol a 4 srác volt. De sajnos Krisz gyorsabb volt elkapta a derekam hátulról felkapott és beledobott a vízbe. A víz itt hirtelen mélyült amire nem voltam felkészülve. Kapálózva kijöttem a víz alól.
-Te rohadék!-üvöltöttem nevetve.  Srácok is jól szórakoztak. Lassan kisétáltunk a vízből és Krisz odadobta a törölközőmet Eközben a 4 fiú és odaért hozzánk.
-Ugye nem ausztrál vagy?-kérdezte az egyik.
-Tessék?-fordultam oda.
-Hallatszik az akcentusodon.-mosolyodott el.
-Sydneyben születtem, de egész életemben Magyarországon éltem.-mondtam-És nincs is akcentusom-vágtam oda sértődötten mire a srácok felnevettek.
-Calum vagyok-mondta az egyik.-Ő itt Luke, Michael és Ashton.
-Én Cara vagyok. Ő meg a barátom Krisz-mutattam Kriszre.
-Szép pár vagytok-mondta Ashton mire kitört belőlünk a nevetés. Krisz cuppogva közeledett felém mire én eltoltam és nevetve mondtam:
-Nem vagyunk egy pár. Ő a legjobb barátom.
-Oh! Hát akkor bocsi-vigyorgott Ashton. Tetszett a mosolya. Olyan kisfiús volt, habár szerintem volt már 18-19 éves.
-Milyen meggondolásból festetted zölre a hajd?-kérdeztem Mike hajára mutatva. A srácokból kitört a nevetés.
-Szeretek új dolgokat kipróbálni-vigyorgott.
-Krisz kész a vacsi!-kiáltott ki a teraszról Scarlet, majd mikor észrevette, hogy a fiukkal beszélgetünk odaintegetett nekik.
-Scarletéknél laktok?-kérdezte Luke.
-Igen, Ádám a nagybátyám. Ti honnan ismeritek őket?
-A szomszédban lakunk-mosolyodott el.
-Hát örültem, hogy megismertelek titeket-mondtam.
-Mi is.-mosolygott rám Calum.

-Látom megismerkedtetek a srácokkal. Rendes gyerekek. Van egy bandájuk és világszerte turnéznak, de most hazajöttek és itt is turnéznak egy kicsit.-magyarázott Scarlet miután szedett nekünk kaját.
-Mi a nevük?-kérdeztem.
-5 Seconds Of Summer, nem hallottál még róluk?
-De ismerős a név.
-Nem ez az a banda miről Kinga egyfolytában dumál?-szólt bele Krisz.
-De lehet.

Vacsi után felmentem a szobámba elővettem a laptopom és utánanéztem egy kicsit a 5sosnak és a legtöbb számuk nagyon tetszett. Majd megírtam Kingának, hogy találkoztunk velük amire csak annyit válaszolt, hogy 'Megöllek'. Hm.. Kedves lélek.

II. fejezet

Reggel nagy vigyorral a fejemen. Lementem reggelizni, majd a szobámba felöltöztem és még egyszer leellenőriztem, hogy minden meg van e.

A legfontosabb dolgokat begyömöszöltem egy táskába. Mobil, pénztárca, útlevél, igazolványok, jegy… Felkaptam az összes táskát, de kifele megláttam az ajtómon lógó balettcipőt. Hogy is gondolhattam, hogy elleszek 3 hónapig balettozás nélkül? Ez a fél életem. Noha nem tudtam, hol fogok majd balettozni lekaptam a cipőt az ajtóról majd lekűzdöttem magam a lépcsőn.
Anyáék már lent vártak. Elbúcsúztam tőlük majd Balázzsal elmentük és felvettük Kriszt es a reptér felé vettük az irányt.
-Vigyázz a kishúgomra!-fogott kezett a bátyám Krisszel. Talán egy kicsit túl erősen szorította a kezét, mert láttam Krisz fején a fájdalmat.:DMajd odajött hozzám és szorosan megölelt.
-Mennünk kell…-suttogtam, mire kiengedett a karjai közül.
Elindultunk a gépünk felé én meg megállás nélkül csak vigyorogtam.
-Vigyázz Sydney, jövüüüüünk!-kiáltotta Krisz és átölelte a vállam.

A repülő út retttttentően hosszú volt, de mi Krisszel elvoltunk:D Dumáltunk röhögtük és én jól szórakoztam azon ahogy a stewardes flörtölget vele.

Arra ébredtem, hogy bemondják, hogy kössük be az öveinket, mert leszállunk. Kinéztem az ablakon és ez a gyönyörű látvány fogadott:

I. fejezet

Mindig is el akartam menni Sydneybe. Az anyukám magyar az apukám ausztrál és az utóbbi azt szerette volna, hogy második gyermeke Sydneybe szülessen ezért pár hónappal a születésem előtt a szüleim és a bátyám odaköltöztek a nagyszüleim régi házába. Így történt, hogy Sydneyben születtem meg. Amint repülőre szállhattam vissza is mentünk Magyarországra. Akkor egyszer voltam Sydneyben. Persze nem emlékszem ebből semmire. Csak a nevem őrzi ezt az emléket. Cara Wood. Ez volnék én. Egy 17 éves gimnazista aki idén fejezte be a 10. osztályt. Már nagyon el akartam utazni Ausztráliába. A legjobb barátom Krisz kapott egy gyakornoki állást a keresztapjától, aki Sydneyben él. Ezért egész nyárra odautazik. És ennek ürügyén végre a szüleim is elengedtek engem Tudták, hogy Krisz vigyázni fog rám. 1-ős korunk óta legjobb barátok vagyunk. Szóval holnap indulok Sydneybe!!! El sem hiszem, hogy végre megtörténik, és ott leszek 3 hónapig(!!!) a szülővárosomban. A bőröndömbe már bepakoltam és most kint olvasok az erkélyemen. Vagyis csak próbálok olvasni, de egyetlen egy szót sem fogok fel a könyvből. Csak Sydneyre gondolok… Az elmúlt hetekben egy tucat könyvet kiolvastam és rengeteg cikket kerestem az ausztrál városról. Az gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki.
-Szia Kinga!-szóltam bele a telefonba.
-Szia te áruló! El sem hiszem, hogy itt hagysz 3 hónapra és egész nyáron élvezheted a szexi ausztrál szörfös fiúk látványát miközben sütkérezel a parton.
-Úristeeen! Annnyira várom máááááár!-sikoltoztam.
-Azért ne feledkezz meg rólam és majd hívj minden nap!
-Persze. Ahh miért nem jössz velünk? Még nem késő meggondolnod magad!-a még ennél is tökéletesebb nyár az lenne, hogy a három legjobb barát(Kinga, Krisz és én) együtt lennénk.
-Nem lehet… Nem hagyhato itt anyut úgy, hogy bármelyik pillanatban megszülheti a kisöcsém-hallottam ahogyan elmosolyodik a vonal másik végén.
-Persze…Na vigyázz magadra majd írok amikor megérkeztünk!
-Pusziiii, na még felhívom a másik árulót is és érzékeny búcsút veszek tőle.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem, érezd jól magad!Szia!
-Szia!-mondtam és letettem a telefont.
Az erkélyről láttam ahogy a bátyám beáll a kocsijával a kertbe. Gyorsan leszaladtam üdvözölni. Nagyon jó kapcsolatom van a bátyámmal. Mindent elmondunk egymásnak és mindig számíthatunk egymásra. Kimentem a bejárati ajtón és láttam, hogy nem egyedül van. A haverjai is ott voltak köztük az exem is Marci. Basszus. Miután szakítottunk ők barátok maradtak, szóval már megszoktuk az ilyen kínos helyzeteket.
-Balázs dobd ide a labdát!-kiáltott egy pasi akit nem ismerek. Igen a bátyám neve Balázs. Balázs Wood. Nem értem, hogy tudtak ilyen rossz nevet kitalálni, de hát ez van.
-Szia Cara!-indult el felém Balázs, utközben lepasszolta a labdát a srácnak majd megölelt. Ránéztem a lehető legszebb pillantásommal.
-Na mivan mit akarsz?-kérdezte unottan.
-Holnap el tudsz vinni a reptérre?-vigyorogtam rá.
-Ahh hát persze…De miért nem Krisz visz ki?
-Ki tudna vinni meg én is ki tudnák menni a sajátommal, de nem gondolod, hogy egy kicsit drága lenne a parkolási díj a reptéren 3 hónapra?
A bátyám felröhögött aztán a haverjai elkezdték kérdezni, hogy hova megyek aztán elkezdtek hülyülni szóval inkább elindultam befele, de Marci utánam kiabált:
-Jó utat!
Megálltam és visszafordultam. Láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
-Köszi!-mondtam majd sarkon fordultam és bementem. Nem értettem, hogy most mi van köztünk. Néha úgy éreztem mintha még mindig érezne irántam valamit. Nagyon fáradt voltam úgyhogy elmentem aludni.
Uramisten, holnap utazok:)

Sziasztok! 

Gondoltam belekezdek egy blogbba, aminek a témája a 5 seconds of summer. Ez egy fanfiction lesz remélem tetszik majd!

xxN