Sziasztok!

Belekezdtem egy népszerű angol fancfiction fordításába. Az alábbi linken tudjátok olvasni, remélem minél többen megnézitek:)
http://fallingfanfichun.blogspot.hu/

Sziasztok! Előszőr is nagyon-nagyon köszönöm a több mint 1000 oldalmegjelenítést! Másodszór pedig sajnálom, hog egy ideje nem hoztam részt, csak nem volt időm írni. Ha elolvassátok, akkor hozzászólásban megírhatjátok a véleményt minedegyik résznél! xx Nora

XI. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Krisz ordítva bejön a szobámba, majd rámfekszik.
-Ébresztőőőőő!-ordította a fülembe.
-Basszus húzz már el innen-morogtam rá és elkezdtem csapkodni a párnámmal. Ő megfogta és megdobott vele. Ezt így folytattuk egy darabig, míg Ádám be nem jött a szobámba, hogy mégis mi a francot művelünk. Aztán persze ő is beszállt a párna csatába.
-Ti meg mit csináltok?-jött be Scarlet.
Hirtelen leálltunk, egymásra néztünk, majd Ádám odament hozzá felkapta mi meg elkezdtük őt dobálni a párnákkal. Scarlet sikoltozott és kapálózott de nem ért vele sokat, szóval inkább nevetve beszállt a játékba.

Miután kellően elfáradtunk a párnacsatában Scarlet megkérdezte, hogy van-e kedvem sütni valamilyen finomságot, amit el tudunk vinni a nővéréékhez, mert tudta, hogy mennyire szeretek sütni. Én persze rögtön beleegyeztem és már rohantam is le a konyhába. Egy egyszerű csokis cupcaket csináltam. 

Miután kész volt a tészta beraktam a sütőbe. Miután kész volt kivettem és amíg kihűlt a muffin gyorsan elmentem felöltözni. Ma egy kicsit hűvösebb volt szóval melegen öltöztem. Miután kész voltam még gyorsan feldíszítettem a muffinokat és kész is volt a cupcake!

Az út viszonylag rövid volt. Scarlet nővérének a háza gyönyörű volt. Régies, mégis modern. A szobák vinage stílusuak voltak és a házhoz tartozott egy hatalmas kert, ahol egy kislány és egy kisfiú játszott.
-Sziasztok!-jött ki egy 30-as éveiben járó nő a házból. Köszönt Ádáméknak, majd odajött hozzám és bemutatkozott.
-Szia! Te biztosan Cara vagy! Én Leila vagyok, Scarlet nővére. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek-mondta.
-Én is.-mosolyogtam. Lassan megismerkedtem mindenkivel. Ott volt Leila férje Frank, neki az unokaöccse James, aki velünk egyidős volt, ott voltak Scarlet és Leila szülei, valamint Leila és Frank két gyereke Emily és Leo. Nagyon aranyosak voltak rengeteget játszottam velük.

Ültem a hintaágyban és csak néztem a többieket. James zökkentett ki a bambulásomból azzal, hogy leült mellém.
-Szia-mondta.
-Szia-köszöntem vissza mosolyogva.
-Hallottam Balettozol. Krisz azt mondja elég jó vagy benne.
-Nagyon szeretem. Ki tudom magam fejezni velem és megnyugtat.-mondtam kicsit szégyenlősen, amin James csak mosolygott.
-Vannak vele terveid a jövőben?
-Hát kiskoromban az volt a nagy álmom, hogy bejutok a Royal Ballet School-ba. Rengeteget edzettem és gyakoroltam, hogy valóra váljon az álmom. De most már kezdek rájönni, hogy esélyem sincs. Szóval már csak hobbi.-meséltem. Tényleg minden álmom a Royal Ballet volt. De még, ha valamilyen csoda folytán elhívnának egy meghallgatásra, nem tudnék odajárni. Hisz Londonban van és ösztöndíj nélkül nem tudnám kifizetni.
-Ne add fel az álmod!
-Így lesz a legjobb. A balett helyett a tanulásra fogok fókuszálni és akkor talán bejutok egy jó egyetemre.
-De nem maradhatsz álom nélkül.-mosolygott James.
-Majd keresek egy újat. -mosolyodtam el.
-Van kedved sétálni?-jött oda Krisz.
-Persze.-mondtam, majd felálltam és elindultunk. James is velünk jött. Út közben rengeteget beszélgettünk. Nagyon jófej srác.

-Nagyon örülök, hogy eljöttetek és Cara nagyon örülök, hogy végre megismerhettünk!-köszönt el tőlünk Leila. Mindenkitől elbúcsúztunk. James is odajött hozzám és megölelt.
-Meg lesz az a Royal Ballet.-suttogta, mire elmosolyodtam.
-Az elképesztő lenne, de nem látom sok esélyét.-mondtam, mire elengedett az öleléséből és rámnézett.
-Annyira pesszimista vagy!
-Csak realista.-montam mire felnevetett.

A visszaút után Krisszel egyből lesétáltunk a ház elé a partra. Leültünk a homokba és elkezdtünk beszélgetni. Főleg Kngáról beszéltünk.
-Annyira hiányzik.-mondtam.
-Ja, nekem is. Láttam ma sok időt töltöttél James-sel.-mosolygott rám sokat sejtően, mire kérdőn néztem rá.-Jajj ne tegyél úgy mintha nem gondoltál volna egyszer se arra, hogy helyes.
-Én nem mondom, hogy nem helyes. De nem az esetem.
-Aha persze.
-Nem komolyan.
-Te tudod.-hagyta rám a dolgot amit utálok és ő ezt jól tudta.-Amúgy nem rossz neked, hogy szinte egyedül vagy itt?
-Háát egy kicsit, de most sokat  vagyok Beccával meg a srácokkal, de hát ők se érnek rá mindig. Még nem is igazán láttam Sydneyt-sóhajtottam. Már egy hónapja vagyok itt, de szinte semmit nem láttam a városból. Abból a tucat elolvasott könyvből még alig láttam valamit. Elképzeltem ahogyan Krisszel körbejárjuk egész Sydneyt, de neki alig van ideje és ez nagyon rossz volt. Persze nem szabadna panaszkodnom, hiszen Sydneyben vagyok nagy részben neki köszönhetően. Csak hát tényleg nem így képzeltem el ezt a nyarat. Hiányzott a családom és Kinga is.

Zuhanyzás után konkrétan bedőltem az ágyba. Kapta egy értesítést, amit gyorsan megnéztem. Láttam, hogy James jelölt meg egy képen, amin Krisszel vagyok. Akkor készítette amikor sétáltunk.

Díj:)

A blog megkapta az első díját!!!!Amit ezúttal is nagyon nagyon szépen köszönök Cat L. Loud-nak:)

Szabályok:
Írd ki kitől van!
Írj 11 dolgot magadról!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küldd el 11 embernek!


Én nem igazán szeretnék magamról írni, mert nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, de ha van valami kérdésetek akkor nyugodtan irjátok meg:)

Válaszok a kérdésre:
1.Melyik sztárt utálod a leginkább?
Ariana Grande nagyon ellenseves nekem és a hangját se szeretem, valamint Justin Bieber se a kedvencem
2. Ki a kedvenc énekesed-énekesnőd?
Nincsen:) van sok énekes/énekesnő akit szeretek, de nincsen igazából kedvencem. Inkább a bandákat szeretem:)
3. Ki a kedvenc íród?
Suzanne Collins(az Éhezők Viadala-trilógia irója), Mary Hooper(kedvencem tőle az Édességek kicsiny boltja, ajánlom mindenkinek)
4.Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
Kiskorom óta el szeretnék menni Sydneybe vagy Új-Zélandra. Amióta ismerem a 5sost méginkább el akarok jutni Sydneybe:)
5.Ki a leghelyesebb fiú / férfi a sztárvilágban?
Ryan Gosling
6. 1D vagy 5SOS?
Egyértelműen 5SOS. Az 1D-t nem igazán szeretem.
7.Mi a kedvenc telefonmárkád?
iPhone:)
8.Vámpírnaplók vagy Teen Wolf?
A Teen Wolfot nem ismerem, bár sokan ajánlották. A Vámpírnaplókat szeretem.
9. Kedvenc dalod?
GreenDay-Holiday
10. Mióta blogolsz?
Csak pár hónapja kezdtem:)
11.Mi inspirál, hogy blogolni kezdj?
Olvastam blogokat és kedvet kaptam hozzá, hogy én is elkezdjek egyet.

Kérdéseim(ellopom Cat L. Loud-tól:)):
1.Melyik sztárt utálod a leginkább?
2. Ki a kedvenc énekesed-énekesnőd?
3. Ki a kedvenc íród?
4.Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
5.Ki a leghelyesebb fiú / férfi a sztárvilágban?
6. 1D vagy 5SOS?
7.Mi a kedvenc telefonmárkád?
8.Vámpírnaplók vagy Teen Wolf?
9. Kedvenc dalod?
10. Mióta blogolsz?
11.Mi inspirál, hogy blogolni kezdj?

És akiknem küldöm:
English Love Affair
Wherever You Are
The One and Only Reason
I hate you because I love you
Australian Idiots
Perfect Stranger
Thinking of you
My Time Will Come Soon
The Chase
Light In The Dark
A sors keze

Ajánlom mindenkinek ezeket a blogokat, én nagyon szeretem őket!

X. fejezet

Ez elmúlt hetekben sok időt töltöttem Krisszel, de a srácokkal is. Sőt megismerkedtem Rebecca-val is, aki ugyanott gyakornok, ahol Krisz. Iszonyat jófej és sokat voltunk együtt az elmúlt napokban. Vásárolgattunk, moziztunk, de volt olyan is, hogy csak leültünk a partra és beszélgettünk. Hihetetlen, de már egy csodás hónapja vagyok ebben a városban. Scarlet mondott egy próbatermet, ahol tudtam balettozni. Minden héten eljártam oda, volt, hogy többször is. Most is éppen a balett-teremben voltam. 

Még egy negyed órát gyakorlok, utána elmegyek ebédelni Becca-val.

Miután végeztem letusoltam és átöltöztem, majd elmentem a kajáldába, ahol Becca-val találkozom, a mobilom segítsége nélkül (!!!).
-Hellóóó!-ugrott a nyakamba Rebecca.
-Szia!-öleltem meg szorosan.

Kiültünk a teraszra és kértünk kaját.

-Na és mesélj, Marci hívott már azóta?-kérdeztt. Sokat meséltem neki magamról és tudott erről a sztoriról is.
-Hál’ istennek nem. De szerintem nem is fog.

Becca-val hazasétáltunk, miközben rengeteget beszéltünk. Hihetetlen mennyit tud rólam (és én róla) ahhoz képest milyen rövid ideje ismerjük egymást. Krisz már otthon volt, ezért megbeszéltük, hogy kimegyünk a partra.

-Cara holnap elmegyünk a nővéremékhez ebédelni.-jött oda hozzám Scarlet.
-Oké, akkor csinálok valamilyen programot magamnak.-nyugtattam, meg, hogy nem gond.
-Nem, dehogyis! Te is jössz velünk!-mosolygott.
-Tényleg? De biztos nem zavarok?-kérdeztem.
-Nem, már nagyon kíváncsiak rád.
-Oké.-mondtam, majd Rebecca-val felmentünk felöltözni. Mivel ő nem úgy készült, hogy fürdeni fogunk odaadtam neki az egyik bikinimet. Miután kijött a fürdőből én is átöltöztem, és lementünk a partra.

Nem mentünk el a kiépített strandig, hanem csak kisétáltunk a ház elé, így csak mi voltunk ott. Mi Krisszel rögtön beleszaladtunk a vízbe, de Becca kint maradt.
-Na gyere már be!-mondta Krisz.
Én közben láttam, hogy a szomszéd házból kijönnek a srácok. Mindenkin fürdőnadrág volt, szóval gondolom ők is fürödni jöttek. Mike elkezdett idiótán integetni nekem, mire nevetve visszaintettem.
-Becca, ne csináld már, nem is hideg!-győzködtem. A fiúk is rögtön beszaladtak a vízbe. Lepacsiztak Krisszel (egész jól összehaverkodtak). Krisszel telepatikusan megbeszéltem, hogy berángatjuk Rebecca-t a vízbe. Egyszerre kirohantunk Becca-hoz, Krisz a karját én meg a lábát fogtam és így rohantunk vissza, miközben Becca visíytozott.  A srácok csak röhögtek rajtunk. Miután Lraktuk Becca-t bemutattam őt a fiúknak, mert még nem találkoztak.
-Srácok ő Rebecca, Rebecca ő Ashton, Luke, Mike és Calum.-mutattam be őket egymásnak.

Csomó ideig még bent voltunk a vízben. Éppen Becca-val hülyültünk, amikor Luke hátulról megfogta a derekamat. Felsikoltottam, mert megijedtem és a keze is nagyon hideg volt a víztől. Luke nagyon jól szórakozott ezen, ezért elkezdtem fröcskölni, mire ő is elkezdett engem. Ott fröcsköltük egymást, mint az ötévesek, végül Luke odajött hozzám és lefogta a karjaimat. Hirtelen olyan közel voltam hozzá, hogy szinte összeért az orrunk. Csak néztünk egymás szemébe. Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom. Aztán Rebecca, aki időközben kiment a többiekkel a nevemet kiáltotta, mire Luke elengedett én meg odafordultam.
-Kinga hív!-mondta, miközben felmutatta a mobilom. Gyorsan kiszaladtam a partra és felvettem a telefont.
-Szia Kinga!
-Sziaaaaa!-visított bele Kinga.
-Jesszus mi az?-kérdeztem nevetve.
-Megszületett az öcsém!!!!!!
-Mi???Uristen gratulálok!!!-kezdtem el visítozni, mire Krisz megkérdezte mi az.-Megszületett Kinga öccse!!!
-Kinga gratulálok!-rohant oda hozzám Krisz és ordította bele a telefonba. Kihangosítottam, hogy ő is hallja.
-És anyukád is jól van?-kérdeztem.
-Igen minden rendben!-még beszéltünk egy kicsit, de Kingának mennie kellett, szóval letettük. A többiek persze nem tudták, hogy mitől őrültünk meg ennyire, mert magyarul beszéltünk.

-Mi történt?-kérdezte Ash.
-Kingának megszületett a kisöccse!-közöltem az örömhírt.
Miután lement a nap hazamentünk és Rebecca elment. Lefürödtem és lementem a nappaliba. Együtt megnéztünk egy filmet. Mikor vége lett a filmnek, felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Gyorsan kiszámoltam, hogy mennyi az idő Budapesten. Itt 11 óra volt, szóval ott délután 1 van. Felhívtam Kingát és vagy egy órát beszélgettünk. Mielőtt elaludtam, csak Luke járt a fejemben és az ahogyan álltunk egymás előtt.

IX. fejezet

Miután Ádámék elmentek én is elindultam. Mike nyitott ajtót.
-Heló!-ölelt meg.
-Szia
Bementünk a nappaliba ahol Luke és Calum verekedett(?), Ashton pedig nevetve nézte a jelenetet.
-Úgy látszik hozzá kell szoknom ehhez.-néztem a két verekedő srácot.
-Sziaaa!-indult meg felém Calum és ölelt meg, de olyan gyorsan jött, hogy kis híján elestünk. Aztán Luke is odajött és megölelt.
 Kimentünk a konyhába és ott beszélgettünk, mert Luke és Calum éhes volt. Míg Luke egy zacskó chipsen nyammogott addig Calum ketchup-os(???) kenyeret evett.
-Fúj te mit eszel?-kérdeztem fintorogva tőle.
-Szendvics, kérsz?-kérdezte teli szájjal, mire csak megráztam a  fejem. A pulton megszólalt a telefonom.
-Ki az?-kérdeztem Ashton-től, aki a legközelebb volt a mobilomhoz.
-Valami Marszi, vagy Marci-próbálta elolvasni a nevet-Nem tudom valami srác-mondta a képre mutatva.
-Marci?-kérdeztem döbbenten,-Az nem lehet-ráztam a fejem, majd felkaptam a mobilom és kimentem a terszra.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia! Marci vagyok-szólt bele az exem(!).
-Szia! Miért hívtál?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy érzed magad Ausztráliában. Meg már hiányoztak a közös beszélgetéseink.
-Ez most komoly?- kérdeztem hitetlenkedve. Mit akar tőlem? Hiányoztak a beszélgetéseink???
-Hát…igen.
-Ööö oké…-kicsit fura volt a helyzet, de azért meséltem neki. És ő türelmesen hallgatott.
-És otthon mi a helyzet?-kérdeztem.
-Hát, ugyan itt nincs gyönyörű óceán és rohadt meleg, de azért elviselhető.-mondta mire elmosolyodtam,-Ja és tegnap láttam Kingát és az anyukáját. Mikor fog megszületni a kisöccse?
-Július elejére van kiírva.-mondtam és ekkor kaptam észbe, hogy a fiúk bent vannak,-Bocsi, de most mennem kell.
-Oké, majd hívlak. Szia!
-Szia!-mondtam és letettük. Uramisten. Mit csinálok? Ő az exem! És azt mondta, hogy holnap hív??? Felsóhajtottam és visszamentem a házba.
-Minden rendben?-kérdezte Luke.
-Hát most nagy hülyeséget csináltam. De nem igazán szeretnék beszélni róla.
-Oké. Na, kinek van kedve lemenni a partra?

Lesétáltunk a partra, ahol Luke és Calum folytatta a verekedést, amibe Ash is beszállt. Én leültem a homokba és mosolyogva néztem őket. Mike leült mellém.
-Szóóóval…Kivel beszéltél az előbb? Vagy tényleg nem akarsz beszélni róla?-kérdezte.
-Marci volt. Az exem.
-Óó… És miért hívott?
-Tudni akarta, hogy hogy érzem magam itt. Meg azt is mondta, hogy hiányoztak a beszélgetéseink.
-Valaki nagyon próbálkozik.
-Nem az nem lehet. Már majdnem egy éve szakítottunk.
-Hát te tudod!-mosolygott rám sejtelmesen.
-Ajj Mike tényleg nincs semmi! Már semmit nem érzek iránta! Oké?
-Oké-vigyorgott tovább,-na és ő, hogy érez irántad?-kérdezte, majd odament a srácokhoz.
Nem érezhet irántam semmit. Lehetetlen. Gyorsan kivertem ezt a fejemből és inkább odamentem szórakozni a fiúkhoz.
Mikor már sötétedni kezdett visszamentünk a házba.

- Csináljak valamit vacsorára?-kérdeztem mikor a konyhába értünk.
- Fel akarsz minket hízlalni, vagy szeretsz sütni?-kérdezte Calum.
- Szeretek sütni-nevettem.
- Hát akkor nem vesszük el tőled ezt az örömöt.-mondta Luke. Miközben én csináltam a vacsorát (mivel a srácok hűtőjében nem sok mindent találtam gondoltam összedobok egy extra különleges szendvicset), beszélgettünk, nevettünk Mike néha megpróbált segíteni, de nem igazán ment neki.
- Hogyan kell tükörtojást csinálni?-kérdezte Mike.
- Komolyan, ti min éltek, amikor turnén vagytok, ha egy tükörtojást se tudtok csinálni?-kérdeztem.
- Én tudok tésztát főzni!- büszkélkedett Luke.
- Jajj de ügyes vagy!- dicsértem meg Luke-ot és megborzoltam a haját.
- Naaa, én nagyon is büszke vagyok erre-röhögött.
- Oké, gyere Mike megtanítalak, tükörtojást csinálni…-mondtam. - Szóval veszel egy tojást és beletöröd a serpenyőbe.-mutattam, majd átadtam neki a serpenyőt.
- Ennyi? De hát ez rohadt egyszerű.
- Igen csak vigyázz, ne égjen oda-mosolyogtam és megfogtam azt a kezé amelyikben a fakanál van és megmutattam, hogyan kell csinálni.
- Jajj de romantikus-nevetett Ashton, mire mi Mike-kal értetlenül néztünk rá, aztán leesett az egész és Mike áőtkarolt engem mire elkezdtem nevetni.

-Istenem Cara…Ez isteni!-monta Cal miközben a szendvicset falta.
-Örülök, hogy ízlik. De nekem mennem kell.
-Biztos?-kérdezte szomorúan Ash.
-Igen, megígértem a barátnőmnek, hogy hívom.
-Oké. Na és holnap látunk?
-Hát még nem tudom mi lesz holnap.
-Majd hívunk, jó?
-Rendben, sziasztok!-köszöntem el tőlük.
-Szia!-köszöntek, majd a hátsó teraszajtón keresztül kimentem és hazasétáltam.

Kriszék még nem voltak otthon. Leültem a nappaliba és felhívtam Kingát FaceTime-on. Szinte azonnal felvette.
-Caraaaa!!! Mesélj mi van veled! Annyira hiányzol!
Rengeteget beszéltünk. Elmeséltem neki mindent, a srácokról, hogy Marci hívott és ő is mesélt, hogy milyen otthon.
-Nem hiszem el, hogy minden nap a 5 seconds of summerrel lógsz! Ez nem igazságos!
-Annyira jófejek, csak ők az egyetlen barátaim. Meg kéne ismerkednem másokkal is. Krisz egész héten dolgozik és a srácoknak sincs mindig idejük, én meg nem akarok egyedül lenni… Istenem de hiányzol!
-Te is nekem! Most mennem kell mert anya szólt, de majd hívjál! Puszi, szeretlek!!!
-Én is szeretlek! Szia!
Több mint két órát beszéltünk. Bekapcsoltam a TV-t, hátha van valami jó. az egyik csatornán rábukkantam a HIMYM-re, ami a kedvenc sorozatom, úgyhogy el kezdtem nézni. Jött egy értesítésem, megnéztem és mosolyogva láttam, hogy Mike egyik bejegyzésében vagyok.

Iszonyat jól éreztük magunkat :)! w/@CaraWoood

A mellékelt képet gyorsan lementettem. Retweeteltem a bejegyzést, majd leraktam a mobilom és tovább néztem a sorozatot. De közben nem tudtam letörölni a fejemről a vigyort.

VIII. fejezet

Miközben próbáltam rendbe rakni a házat a fiúk is felébredtek. Elsőként Michael kelt kel.
-Uhh basszus ez szép!-vigyorgott miközben fáradtan botorkált le a lépcsőn-mit műveltünk mi tegnap?
-Hát nekem nem egészen tiszta…
Mike segített a takarításban, így mire Calum felébredt már készen is voltunk.
-Jó reggelt!-köszönt.
-Jó reggelt!-mosolyogtam. Odasétált hozzám és a fejemet a kezei közé fogta.
-Jól vagy?-nézett komolyan a szemembe.
-Hát a fejem nagyon fáj és jó lenne tudni, hogy mi történt. De amúgy jól vagyok.
Calum sóhajtva ült le a konyhába a pulthoz. Mike és én követtük a példáját.
-Valamit raktak az italotokba, előfordul az ilyen.-mondta Mike. Csak meredtünk magunk elé percekig.
-Csináljak reggelit?-pattantam fel, de gyorsan vissza is kellett ülnöm mert fájdalom hasított a fejembe.
-Nyugi, jól vagyok!-nyugtattam meg a fiúkat akik aggódóan néztek engem-Szóval reggeli?
-Jöhet!-lépett be a konyhába Ashton és Luke.
Megreggeliztünk miközben megbeszéltük mi történt az este (Luke-nak és nekem kellett egy kis felvilágosítás).
-De amikor elkezdtetek rohanni mint az őrült a part felé egy kicsit elvesztettünk titeket. Ott nem tudjuk mi volt-mesélte Ashton.
-Na srácok nekem haza kell mennem.-mondtam.
-Oké. Mit csinálsz ma?-kérdezte Ash.
-Hát megbeszéltem Krisszel, hogy együtt ebédelünk.
-Este átjössz?-kérdezte Calum.
-Persze-mosolyogtam, majd elköszöntem tőlük és kimentem.

-Cara!-kiáltott utánam Luke.
-Igen?-fordultam vissza.
-Csak annyi, hogy sajnálom.
-Mit?
-Hát a tegnapot. Én adtam neked az italt és fogalmam sincs, hogy mi volt benne vagy, hogy ki rakta bele, de ha azt nem adom oda neked, akkor nem történt volna semmi.
-Luke ez nem a te hibád! Nem tudhattad, hogy ez lesz.
-Tudom. Csak szörnyen érzem magam emiatt.-mondta, mire odamentem hozzá és megöleltem.
-Ne érezd!-néztem a szemébe. Olyan kék volt! Szinte elvesztem benne.
-Te emlékszel, hogy mi történt amikor a parton voltunk és a többiek nem voltak ott?-kérdezte. Láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban van.
-Nem, az a rész kiesett.
-Értem.-bólogatott miközben a piercingjét birizgálta.
-Miért, te emlékszel?
-Öhm, nem. Nem igazán.-a földet nézte, majd rámnézett-Akkor este találkozunk!-mosolygott.
-Oké-mosolyodtam el én is.-Szia!
-Szia!

Elindultam hazafele. Még hátrapillantottam egyszer és láttam, hogy Luke még mindig ott áll. Intettem neki, mire ő vigyorogva visszaintett.

Otthon végre levehettem a ruhámat. Lezuhanyoztam majd felöltöztem.

Krisz elküldte SMSben az étterem címét én meg beírtam a telefonom GPS-ébe(alig 3 napja vagyok itt még nem is ismerem a várost J). Lecsekkoltam magam az előszobai tükörben, belepakoltam a fontosabb cuccokat a táskámba és elindultam. Csodálatos érzés volt járni Sydney utcáit. Nagy nehezen, de megtaláltam az éttermet. Inkább olyan gyorskajálda szerű volt hangulatos terasszal.
Krisz a bejáratt előtt várt engem.
-Szia!-köszöntem és adtam neki egy puszit.
-Szia!-szorosan megölelt-Mi történt tegnap? Nagyon aggódtam!
-Üljünk le előszőr, aztán elmesélem.
Leültünk a teraszra, rendeltünk kaját, majd belekezdtem a sztorimba. Krisz döbbenten hallgatta végig.
-Uristen Cara, annyira sajnálom. Az én hibám, nem kellett volna elhívnalak a buliba.
-Dehogyis! És jól vagyok, semmi bajom és azon kívül, hogy nem emlékszem mindenre még jól is éreztem magam!-nevettem.
-Ez akkor sem vicces.-mondta komolyan.
-Krisz, jól vagyok, ne aggódj. Csak felejtsük el, oké?
-Oké-sóhajtott.
-Várjunk! Itt senki nem érti mit beszélünk! Wáá ez nagyon jó!-ujjongtam.
-Te bolond vagy-röhögött rajtam Krisz.
-Na és mesélj milyen a munka?

Vagy 2 órát beszélgettünk, röhögtünk és hülyültünk Krisszel. Kingát is felhívtuk, vele is rengeteget beszéltünk. Aztán késő délután elindultunk hazafele. A parkokon keresztül mentünk.

-Ú Cara figyelj, az van, hogy Ádám ma el szeretne vinni 

Scarlet családjához és-kezdte el a mondatát de belevágtam.

-Nyugi, a srácokkal leszek este.

-Oké. De nem baj ugye?

-Dehogy!-mondtam mire átkarolta a vállam és így mentünk 

tovább egészen hazáig.

VII. fejezet

Lassan kinyitottam a szemem. Egy ismeretlen szobában ébredtem…Luke mellkasán. Amint felismertem felugrottam az ágyból. De bár ne tettem volna. A fejem és a végtagjaim el kezdtek sajogni, elszédültem és minden elsötétült, ezért gyorsan visszaültem az ágyra. Ültem még ott pár percig aztán úgy döntöttem kiderítem mi történt tegnap. Halkan kisétáltam a szobából. Ekkor vettem észre, hogy a fekete estélyim van rajtam. Hogy tudtam én ebben aludni? Lementem a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokon megakadtam. A nappali és a konyha...mintha felrobbantották volna. Leültem a kanapéra és próbáltam visszaemlékezni.

Luke-kal együtt megint ittam a pohárból. De az italnak más volt az íze. Belenéztem és láttam, hogy az italunknak pirosas lett a színe.
-Ez mi? - kérdeztem köhögve.
-Basszus-köhögött Luke is-valamit beletöltöttek.

*Ashton szemszöge*

Cara elvesztette az egyensúlyát, de mielőtt a földre zuhant volna elkaptam.
-Olyan jó a hajad- kezdte el fogdosni a hajam.
-Na ez gyorsan beütött - sóhajtottam. Körülnéztem a teremben Calumot és Mike-ot keresve. Szerencsémre Calum épp akkor nézett oda. Intettem neki és Carara és Lukera mutattam. Mikor meglátta, hogy Cara a hajamat fogdossa Luke pedig a pultnál áll és számolta a buborékokat egy nő italában vette a lapot. Szólt Mike-nak és odajöttek.
-Uramisten, velük meg mi történt?-kérdezte Mike.
-Sziasztoooook!-köszönt Cara. Még mindig fogtam, mert féltem, hogy elesik. Lerázta magáról a kezem és megindult Calumék felé, de megtorpant.
-Miért forog az egész terem?-kérdezte szórakozottan.
-Valamit az italukba töltöttek. El kell vinnünk innen őket. Arra van egy hátsó kijárat, arra menjünk!-mutattam a terem végébe. Calum összeszedte Lukeot és megindultunk kifele.

*Cara szemszöge*

-Naaa engedj már el!-nyafogtam amikor kiértünk az épületből. Kint már sötét és hűvös volt. Teljesen súlytalannak éreztem magam. Nekitámaszkodtam egy lámpaoszlopnak és csak csodáltam a kivilágított Sydneyt. Gyönyörű volt. Hátrafordultam ahol a fiúk konkrétan lefogták Luke-ot aki mindenképp motorozni akart.
-Menjünk le a tengerpartra!-vetettem felé az ötletet. Luke szeme azonnal felcsillant és megindult felém. Megfogta a kezem és elkezdett rohanni a part felé.
-Hé srácok álljatok már meg!!!-indultak meg utánunk. De mi csak rohantuk előre. Olyan jó érzés volt. Az se érdekelt, hogy magassarkúban és hosszú estélyiben vagyok. A másik kezemmel megfogtam a ruhám alját és úgy rohantam tovább. Repültünk. Mikor odaértünk a partra Luke megállt, de a kezemet nem engedte el. Rámnézett. Én is ránéztem elmosolyodtunk és visszafordítottam a fejem. Elengedtem e kezét és a vállára raktam, hogy megtámaszkodjak, amíg leveszem a cipőimet. A következő emlékem, hogy a fiúk utolértek minket.
-Na végre! Megvagytok!-állt le lihegve Calum. Én meg nem is gondolkodtam csak határozottan megindultam a víz felé.
-Istenem Cara! Állj meg!-kapott el hátulról Mike.
-De én be akarok menni!-kapálóztam.
-Jéghideg a víz, te meg ruhában vagy!
Luke és én elkezdtünk táncolni a parton. Nem gondolkodtunk, nem tudtuk mit csinálunk. Aztán elsétáltunk a srácok házáig. Beültünk a nappaliba és beszélgettünk. Rengeteget nevettünk (főleg én és Luke a beszívotthoz hasonló állapotban). Párnacsatáztunk is, aminek az lett a vége, hogy mindent, amit találtunk egymásnak vágtunk. Így lett a párnacsatából kajacsata. Amikor már elfáradtunk lehevertünk a kanapéra. Én keresztben feküdtem a kanapén, a fejel Luke ölében a lábam meg Calum ölében volt. Lassan mindenki elment aludni. Az este végére valamilyen szinten elmúlt az ital hatása, még mindig nem voltam teljesen önmagam, de már nem tudtam olyan jól szórakozni egy párnán mint az este elején. Luke-kal felmentünk a szobájába. Konkrétan bedőltem az ágyába. Gyorsan írtam Krisznek, hogy minden oké, majd elaludtam.

*Visszaemlékezés vége*

Szinte mindenre emlékeztem, bár a parton történtek nem voltak teljesen tiszták.

VI. fejezet

Délelőtt elmentem ruhát venni magamnak és megtaláltam A RUHÁT. Gyönyörű volt! A délutánom nagy része a készülődéssel telt. először megcsináltam a hajam aztán a sminkem. Mivel a ruhám fekete volt gondoltam feldobom a kinézetem egy merész sminkkel. A narancssárga(!) szemhéjfesték mellett döntöttem. Felvettem a ruhám, a cipőm és egy táskába bepakoltam a legfontosabb dolgokat.
-Cara? Kész vagy?-ordított fel az emeletre Krisz.
-Jövök!-kiáltottam vissza.Megcsodáltam magam még egyszer a tükörbe és lementem.

-Wow!-szólt Ádám amint megpillantott a lépcső alján.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd Kriszre néztem-Mehetünk!
Vigyorogva nyújtotta a karját, belekaroltam és elmentünk.

A parti vagy gála vagy nem is tudom minek nevezzem nagyon puccos volt. Az épületig egy vörös szőnyegen kellett bemenni ahol hatezer fotós várt és mindenkit fotóztak. Gondoltam bepózolok párra:)

Bent Krisz bemutatott a főnökének és még pár embernek. Mivel senkit se  ismertem, kicsit ideges voltam, hogy mit csináljak egész este. A hangszórókban felerősödött a zene és sok ember a terem közepére ment táncolni. Én odaálltam egy asztalhoz és néztem az embereket. Valaki megfogta a derekamat, mire ijedten hátrafordultam.
-Helló-vigyorgott rám Calum.
-Uristen, nagyon megijesztettél-nevettem. Mind a négy fiú ott állt előttem.
-Hihetetlenül nézel ki!-mért végig Mike.
-Köszönöm!-mosolyogtam.

Elkezdtünk beszélgetni, de egy újságíró elrabolta tőlem a fiúkat, szóval megint egyedül maradtam. Kriszt sehol se találtam. Nem sokkal később Ashton és Luke jött felém. Luke kezében két ital volt. Az egyiket a kezembe nyomta.
-Egészségedre!-emelte fel a poharat és belekortyoltunk az italba, majd leraktuk amellettünk lévő pultra.
-Szóval, ti sok ilyennek vesztek részt?-kérdeztem.
-Hát ilyen puccos partikon nem igazán.-mondta Ash-Inkább zenés díjátadókon.
Bólintottam, majd Luke-kal együtt megint ittam a pohárból. De az italnak más volt az íze. Belenéztem és láttam, hogy az italunknak pirosas lett a színe.
-Ez mi?-kérdeztem köhögve.
-Basszus-köhögött Luke is-valamit beletöltöttek.

És ez volt az utolsó dolog amire emlékeztem aznap este.

V. fejezet

Szipogva hívtam fel Kriszt.

-Uristen Cara mi történt? Hol vagy?
-Én nem tudom-szipogtam-Valamilyen parkban. Értem tudsz jönni?
-Keress egy utcatáblát és érted megyünk.

Ádám és Krisz megtaláltak és hazamentünk. Felmentem a szobámba és bedőltem az ágyamba.
-Bejöhetek?-kérdezte Krisz a résnyire nyitott ajtón keresztül.
-Igen-ültem az ágy szélére, és ő is leült mellém.
-Krisz én nem is ismerek senkit ebben a városban? Mit csináljak egyedül 3 hónapig?-fakadtam ki.
-Nyugi, feltalálnád magad az biztos. De van egy ötletem, hogyan ismerhetnél meg embereket.-vigyorgott eszelősen.-A magazin ahol gyakornokoskodok, rendez egy gálát. Eljöhetnél velem.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.-Uristen az nagyon jó lenne-ugrottam a nyakába.

Este megnéztünk egy filmet Krisszel. Persze teletömtük magunkat popcornnal és fagyival, szóval kicsit nehezen tudtam elaludni.

Reggel amikor lementem már senki nem volt ott. Krisz hagyott egy üzenetet a hűtőn:

„Ne felejtsd el, ma este gála! Szerezz egy ruhát! xxK”

Ez ma este van? Remek. Kivettem a hűtőből a narancslevet öntöttem magamnak egy pohárba felhúztam egy cipőt és kimentem a teraszra.

-Szia!-felkaptam a fejem a hangra és láttam, hogy Luke az.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Tegnap eltűntél a kávézónál…
-El voltatok foglalva a rajongókkal, gondoltam inkább nem zavarok-magyaráztam. A kisebb pánikrohamomat inkább nem mesélem el neki.
-Ez-vette elő a pénzt amit a farzsebébe tettem tegnap-szép húzás volt.-majd lerakta elém az asztalra.
-Mi csinálsz ma?-kérdezte.
-Hát igazából nem tudom. Kéne szereznem egy ruhát. Itt milyen ruhában szoktak menni gálákra?
-Te is jössz a magazin gálárája?
-Igen, miért ti is?
-Igen. Minden évben megrendezik ezt a gálát. De nem hiszem, hogy tőlem kéne divat tanácsot kérned-röhögött-Na de akkor majd ott találkozunk.Szia!
-Szia!-mosolyogtam rá.
Néztem ahogy megy vissza a házukhoz, de visszafordult.
-Hogy lehet, hogy te minden reggel ilyen jól nézel ki?-kérdezte.
Elnevettem magam, mire ő is elmosolyodott aztán elment.

IV. fejezet

 Másnap reggel korán keltem és elmentem futni.

Csodálatos volt futni a tengerparton. Futás közben néhány 5sos dal is felcsendült amit még az este raktam rá a telómra. Már hazafele futottam amikor megláttam Lukeot a teraszukon.
-Szia!-köszönt nekem.
-Szia!-köszöntem lihegve és rátámaszkodtam a kezemre.
-Kevés ember néz ki jól reggel 8kor futás után.-mosolygott rám. Erre nem tudtam mit válaszolni úgyhogy csak elmosolyodtam.
-Hé van kedved velünk reggelizni? Bemegyünk a város legjobb kávézójába.
-Ömm persze, de nem zavarok?
-Dehogy-mosolygott.
-Oké akkor lezuhanyzok és jövök.-mosolyogtam.
-Akkor fél óra múlva itt.
Fél óra? Azt hiszi elég nekem futás után fél óra, hogy szalonképesen elmenjek reggelizni 4 fiúval?
Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. 

Lementem a konyhába. Mindenki a munkába készülődött. Krisz is.
-Mit fogsz ma csinálni?-kérdezte.
-Elmegyekk a fiúkkal reggelizni aztán majd kitalálom-mondtam-Sok sikert az első napon!

Bekopogtam az ajtón. Ashton nyitott ajtót és egy öleléssel üdvözölt. Kicsit meglepődtem, de viszonoztam ölelését.
-Skacok mehetünk üvöltött be és a srácok betódultak egy kocsiba. Nekem Luke és Calum között lett helyem.
-Szóval, hogy lehet, hogy ausztrál neved van itt is születtél, de azóta nem is jártál itt?-kérdezte Calum.
-Hát az apukám ausztrál az anyukám magyar és a bátyám Budapesten született, de az apukám azt akarta, hogy az egyik gyereke az ő szülővárosában szülessen, szóval én itt születtem.-magyaráztam.
-Ez tök menő.-mondta Mike. Még mindig nem értem, hogy festhette a haját zöldre.
-És mi a teljes neved?-kérdezte Luke.
-Cara Wood.-mondtam.
-Uuuu az majdnem Hood. Mert én Calum Hood vagyok-vigyorgott calum.
-Majdnem-nevettem.
-Szóval Scarlet mondta, hogy van egy bandátok és rátok kerestem és azt kell mondjam, hogy jók vagytok.
-Köszi-röhögték el magukat a fiúk.
-Sportolsz valamit?-kérdezte Luke.
-Igen, balettozom 4 éves korom óta. Miért?
-Csak mert látszik az alakodon-mosolygott.
Erre nem tudtam mit válaszolni mert a kocsi leállt és a fiúk kiszálltak de nagyon jólesett ez a bók. Én is kikászálódtam a kocsiból és Luke átkarolta a vállam.
-Üdvözöllek Sydneyben!
A belvárosban voltunk. Rengeteg ember és autó volt az utcákon. Beültünk egy kávézóba és mindenki rendelt. Én csak egy turmixot kértem.
-Te is olyan lány vagy aki alig eszik valamit csak hogy vékony legyen?-kérdezte tőlem fájdalmas fejjel Mike.
-Dehogy. Sőt rengeteget tudok enni. Csak reggelente nem kivánom a kaját. De nem aggodj amiatt, hogy nem eszek.-mosolyogtam.

A reggeli közben Rengeteget beszélgettünk. Rólam is róluk is. Amikor végeztünk Luke fizetett és akármennyire is könyörögtem nem engedte, hogy kifizessem a turmixomat. Kifele menet azért belecsúsztattam a pénzt a farzsebébe, de nem vette észre mert addigra már ellepték őket a visongó rajongók. Ugráltak körülöttük, autógrammot kértek és fotókat készítettek. Én meg csak álltam ott bénán szóval úgy döntöttem inkább elmegyek.
-Cara!-kiáltott utánam Luke. Válaszul rámosolyogtam és mutattam, hogy elmegyek. Nem tudtam pontosan hova, de elkezdtem sétálni és egy parkban kötöttem ki. Nem tudom miért, de rosszul éreztem magam. Csak ültem egy padon és meredtem magam elé. Hol vagyok? Hogy jutok haza? Nem is ismerem ezt a várost! Hogy gondolhattam, hogy egy pár utikönyv seítségével elleszek 3 hónapig egy teljesen ismeretlen városba ami elvileg a szülővárosom. Hirtelen elképesztően hiányzott Kinga és Balázs. És hol fogok balettozni? Mert muszáj lesz! Nem telhet el 3 hónap gyakrolás nélkül. Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem így képzeltem el az első napom.

III. fejezet

 A reptéren Krisz nagybátyja Ádám már várt minket. Amikor a házukhoz értünk elállt a lélegzetem. A ház gyönyörű volt, ráadásul a tengerparton volt!

Bent bemutatta a feleségét Scarletet. Sötétbarna haja volt és elképesztően zöld szeme.

-Sziasztok!-köszöntött minket egy-egy öleléssel-Gyere Cara megmutatom a szobádat!
Megfogta az egyik bőröndöm és felvezetett a lépcsőn.
-Előre elnézést kérek, de nem volt sok időm kialakítani a szobád, mert olyan hirtelen történt az egész, de remélem tetszik!-állt meg egy ajtó előtt majd ünnepélyesen kinyitotta az ajtót.

-Uramisten Scarlet ez csodálatos!
A szoba gyönyörű volt és még egy külön fürdőm is volt.
-Köszönöm!
-Igazán nincs mit! Most hagylak kipakolni.

Körbenéztem a szobában és a fürdőben. Ez lesz életem legjobb nyara. Bekopogtam Krisz szobájába
-Gyere be!-szólt bentről.
-Nem akarsz lemenni a partra?
-De mehetünk!-mosolyodott el majd kivett egy törcsit és egy fürdőnadrágod a táskájából.
-Oké, akkor átöltözök.

Vacilláltam egy ideig, hogy melyik fürdőruhát vegyem végül emellett a szett mellett döntöttem:

Felkaptam még egy papucsot és egy törölközőt. Majd Krisszel lesétáltunk a partra, ami nem tartott sokáig mert ott volt a ház előtt. Levettem a felsőm és a nadrágot.-Belefutunk?-kérdezte Krisz vigyorogva.
-Naná!
Megfogtuk egymás kezét és (részemről) sikítozva belerohantunk az óceánba. A víz rettentően hideg volt, de nem érdekelt minket, fröcsköltük és üldöztük egymást a jéghideg vízben.
A parton nem volt senki rajtunk és még négy srácon kívül. Láthatólag jól szórakoztak rajtunk. Egy barna hajú srác fürdőnaciban sétált a vízben, de csak bokáig érő vízben. Csak ő volt fürdőnadrágban. A többi (egy szőke, egy barna és egy zöld(?!)hajú) srác ruhában sétált a homokban. A legmagasabb a szőke volt és volt egy piercing a szájában. Rámpillantott és elmosolyodott mire elkaptam a fejem és láttam, hogy Krisz felém rohan. Tudtam mire készül. Bele akart lökni a vízbe, de még csak hastól lefele voltam vizes így kicsit kellemetlenül esne a hideg víz.
-Neneneneee! - visítoztam és futottam el arra ahol a 4 srác volt. De sajnos Krisz gyorsabb volt elkapta a derekam hátulról felkapott és beledobott a vízbe. A víz itt hirtelen mélyült amire nem voltam felkészülve. Kapálózva kijöttem a víz alól.
-Te rohadék!-üvöltöttem nevetve.  Srácok is jól szórakoztak. Lassan kisétáltunk a vízből és Krisz odadobta a törölközőmet Eközben a 4 fiú és odaért hozzánk.
-Ugye nem ausztrál vagy?-kérdezte az egyik.
-Tessék?-fordultam oda.
-Hallatszik az akcentusodon.-mosolyodott el.
-Sydneyben születtem, de egész életemben Magyarországon éltem.-mondtam-És nincs is akcentusom-vágtam oda sértődötten mire a srácok felnevettek.
-Calum vagyok-mondta az egyik.-Ő itt Luke, Michael és Ashton.
-Én Cara vagyok. Ő meg a barátom Krisz-mutattam Kriszre.
-Szép pár vagytok-mondta Ashton mire kitört belőlünk a nevetés. Krisz cuppogva közeledett felém mire én eltoltam és nevetve mondtam:
-Nem vagyunk egy pár. Ő a legjobb barátom.
-Oh! Hát akkor bocsi-vigyorgott Ashton. Tetszett a mosolya. Olyan kisfiús volt, habár szerintem volt már 18-19 éves.
-Milyen meggondolásból festetted zölre a hajd?-kérdeztem Mike hajára mutatva. A srácokból kitört a nevetés.
-Szeretek új dolgokat kipróbálni-vigyorgott.
-Krisz kész a vacsi!-kiáltott ki a teraszról Scarlet, majd mikor észrevette, hogy a fiukkal beszélgetünk odaintegetett nekik.
-Scarletéknél laktok?-kérdezte Luke.
-Igen, Ádám a nagybátyám. Ti honnan ismeritek őket?
-A szomszédban lakunk-mosolyodott el.
-Hát örültem, hogy megismertelek titeket-mondtam.
-Mi is.-mosolygott rám Calum.

-Látom megismerkedtetek a srácokkal. Rendes gyerekek. Van egy bandájuk és világszerte turnéznak, de most hazajöttek és itt is turnéznak egy kicsit.-magyarázott Scarlet miután szedett nekünk kaját.
-Mi a nevük?-kérdeztem.
-5 Seconds Of Summer, nem hallottál még róluk?
-De ismerős a név.
-Nem ez az a banda miről Kinga egyfolytában dumál?-szólt bele Krisz.
-De lehet.

Vacsi után felmentem a szobámba elővettem a laptopom és utánanéztem egy kicsit a 5sosnak és a legtöbb számuk nagyon tetszett. Majd megírtam Kingának, hogy találkoztunk velük amire csak annyit válaszolt, hogy 'Megöllek'. Hm.. Kedves lélek.

II. fejezet

Reggel nagy vigyorral a fejemen. Lementem reggelizni, majd a szobámba felöltöztem és még egyszer leellenőriztem, hogy minden meg van e.

A legfontosabb dolgokat begyömöszöltem egy táskába. Mobil, pénztárca, útlevél, igazolványok, jegy… Felkaptam az összes táskát, de kifele megláttam az ajtómon lógó balettcipőt. Hogy is gondolhattam, hogy elleszek 3 hónapig balettozás nélkül? Ez a fél életem. Noha nem tudtam, hol fogok majd balettozni lekaptam a cipőt az ajtóról majd lekűzdöttem magam a lépcsőn.
Anyáék már lent vártak. Elbúcsúztam tőlük majd Balázzsal elmentük és felvettük Kriszt es a reptér felé vettük az irányt.
-Vigyázz a kishúgomra!-fogott kezett a bátyám Krisszel. Talán egy kicsit túl erősen szorította a kezét, mert láttam Krisz fején a fájdalmat.:DMajd odajött hozzám és szorosan megölelt.
-Mennünk kell…-suttogtam, mire kiengedett a karjai közül.
Elindultunk a gépünk felé én meg megállás nélkül csak vigyorogtam.
-Vigyázz Sydney, jövüüüüünk!-kiáltotta Krisz és átölelte a vállam.

A repülő út retttttentően hosszú volt, de mi Krisszel elvoltunk:D Dumáltunk röhögtük és én jól szórakoztam azon ahogy a stewardes flörtölget vele.

Arra ébredtem, hogy bemondják, hogy kössük be az öveinket, mert leszállunk. Kinéztem az ablakon és ez a gyönyörű látvány fogadott:

I. fejezet

Mindig is el akartam menni Sydneybe. Az anyukám magyar az apukám ausztrál és az utóbbi azt szerette volna, hogy második gyermeke Sydneybe szülessen ezért pár hónappal a születésem előtt a szüleim és a bátyám odaköltöztek a nagyszüleim régi házába. Így történt, hogy Sydneyben születtem meg. Amint repülőre szállhattam vissza is mentünk Magyarországra. Akkor egyszer voltam Sydneyben. Persze nem emlékszem ebből semmire. Csak a nevem őrzi ezt az emléket. Cara Wood. Ez volnék én. Egy 17 éves gimnazista aki idén fejezte be a 10. osztályt. Már nagyon el akartam utazni Ausztráliába. A legjobb barátom Krisz kapott egy gyakornoki állást a keresztapjától, aki Sydneyben él. Ezért egész nyárra odautazik. És ennek ürügyén végre a szüleim is elengedtek engem Tudták, hogy Krisz vigyázni fog rám. 1-ős korunk óta legjobb barátok vagyunk. Szóval holnap indulok Sydneybe!!! El sem hiszem, hogy végre megtörténik, és ott leszek 3 hónapig(!!!) a szülővárosomban. A bőröndömbe már bepakoltam és most kint olvasok az erkélyemen. Vagyis csak próbálok olvasni, de egyetlen egy szót sem fogok fel a könyvből. Csak Sydneyre gondolok… Az elmúlt hetekben egy tucat könyvet kiolvastam és rengeteg cikket kerestem az ausztrál városról. Az gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki.
-Szia Kinga!-szóltam bele a telefonba.
-Szia te áruló! El sem hiszem, hogy itt hagysz 3 hónapra és egész nyáron élvezheted a szexi ausztrál szörfös fiúk látványát miközben sütkérezel a parton.
-Úristeeen! Annnyira várom máááááár!-sikoltoztam.
-Azért ne feledkezz meg rólam és majd hívj minden nap!
-Persze. Ahh miért nem jössz velünk? Még nem késő meggondolnod magad!-a még ennél is tökéletesebb nyár az lenne, hogy a három legjobb barát(Kinga, Krisz és én) együtt lennénk.
-Nem lehet… Nem hagyhato itt anyut úgy, hogy bármelyik pillanatban megszülheti a kisöcsém-hallottam ahogyan elmosolyodik a vonal másik végén.
-Persze…Na vigyázz magadra majd írok amikor megérkeztünk!
-Pusziiii, na még felhívom a másik árulót is és érzékeny búcsút veszek tőle.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem, érezd jól magad!Szia!
-Szia!-mondtam és letettem a telefont.
Az erkélyről láttam ahogy a bátyám beáll a kocsijával a kertbe. Gyorsan leszaladtam üdvözölni. Nagyon jó kapcsolatom van a bátyámmal. Mindent elmondunk egymásnak és mindig számíthatunk egymásra. Kimentem a bejárati ajtón és láttam, hogy nem egyedül van. A haverjai is ott voltak köztük az exem is Marci. Basszus. Miután szakítottunk ők barátok maradtak, szóval már megszoktuk az ilyen kínos helyzeteket.
-Balázs dobd ide a labdát!-kiáltott egy pasi akit nem ismerek. Igen a bátyám neve Balázs. Balázs Wood. Nem értem, hogy tudtak ilyen rossz nevet kitalálni, de hát ez van.
-Szia Cara!-indult el felém Balázs, utközben lepasszolta a labdát a srácnak majd megölelt. Ránéztem a lehető legszebb pillantásommal.
-Na mivan mit akarsz?-kérdezte unottan.
-Holnap el tudsz vinni a reptérre?-vigyorogtam rá.
-Ahh hát persze…De miért nem Krisz visz ki?
-Ki tudna vinni meg én is ki tudnák menni a sajátommal, de nem gondolod, hogy egy kicsit drága lenne a parkolási díj a reptéren 3 hónapra?
A bátyám felröhögött aztán a haverjai elkezdték kérdezni, hogy hova megyek aztán elkezdtek hülyülni szóval inkább elindultam befele, de Marci utánam kiabált:
-Jó utat!
Megálltam és visszafordultam. Láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
-Köszi!-mondtam majd sarkon fordultam és bementem. Nem értettem, hogy most mi van köztünk. Néha úgy éreztem mintha még mindig érezne irántam valamit. Nagyon fáradt voltam úgyhogy elmentem aludni.
Uramisten, holnap utazok:)

Sziasztok! 

Gondoltam belekezdek egy blogbba, aminek a témája a 5 seconds of summer. Ez egy fanfiction lesz remélem tetszik majd!

xxN