XII. fejezet/2. rész

Míg Luke-kal beszélgettem Ashton és Calum összevesztek a távirányítón, ezért kergetőzni kezdtek, amihez természetesen Mike és Luke is becsatlakozott. Én csak álltam és néztem, ahogy 4, 18-as éveiben járó srác önfeledten kergetőzik. Üdítő látvány volt, mit ne mondjak. A bambulásomat a mobilom csengése szakította meg. Krisztián hívott. Kimentem a teraszra és felvettem.
-Hali! Na milyen volt a tárgyalás?-szóltam bele a telefonba.
-Hú nagyon jó. Nyertünk!- újságolta boldogan,- El akarnak menni, megünnepelni és engem is hívtak. De mondhatok nemet, ha szeretnél valamit csinálni.
-Nem én jól elvagyok, nyugodtan menjél!- mondtam, miközben Luke kirontott a teraszra és felém dobta a távirányítót.
-Cara kapd el!- ordította, mire elkaptam a felém szárnyaló távirányitót.
-Ööö figyel most le kell raknom, de jó szórakozást!-köszöntem el és megszakítottam a vonalat.
Közben a többi fiú is kiért a teraszra és engem bámultak. Pontosabban a távirányítót a kezemben. Egyikőjük sem mozdult, gondoltam nem mertek engem úgy leteperni, mint egymást. Én meg fogtam magam és besétáltam a nappaliba otthagyva a 4 srácot, lehuppantam a kanapéra és elkapcsoltam a tvt a kedvenc csatornámra. Lassan a többiek is leültek a tv elé beletörődve, hogy én nyertem a csatát. Luke mellém ült, majd elkezdte nézni a tvt. Pár perc múlva Ash megszólalt.
-Most pontosan mit nézünk?-kérdezte, mire mindenki kérdőn nézett rám.
-Fogadom.-feleltem,-Tök cuki.-mosolyogtam.
-Ne már, hogy vasárnap este van és mi valami csöpögős romantikus filmet nézünk-háborodott fel Calum.
-Őszintén szólva nekem nincs sok mindenhez energiám-mondta Mike-Végigsétáltuk a napot.-biccentett felém.
-Hát jó.-törődött bele Calum a ténybe, hogy vasárnap este egy buli helyett ő itt ül velünk és Channing Tatum elképesztően dögös fejét bámulja úgy 2 órán keresztül.
Éppen az a rész volt amikor Channing behúz egyet annak a pasinak, amikor észrevettem, hogy Luke engem néz. Ránéztem, mire elkapta a fejét és a tvt nézte. Mosolyogva fordultam vissza a tv felé. Pár másodperc múlva visszanéztem Lukera, mire ő is rám nézett és elmosolyodott és a kék szemeivel engem vizslatott. Most én kaptam el a fejemet.
Mikor vége lett a filmnek már mindenki hulla volt. Ashton a fotelen aludt (kb a fil első fél órájában elaludt). Mike és Calum a földön, Luke és én, pedig a kanapén fetrengtünk.
-Hát ez jó szar film volt.-jelentette ki Mike.

Csöndben feküdtünk a nappaliban, egyikünk sem szólalt meg, csak Ash horkolását lehetett hallani. Ez a csend olyan nyugtató volt. Amit végül Luke tört meg.
-Holnap este elutazunk.-nézett rám.
-Hova?-kérdeztem és próbáltam lelkesnek tűnni palástolva a szomorúságomat.
-Amerikába.-felelte Mike. Az messze van.
-És mennyi időre?-kérdeztem egy kis hatásszünet után.
-Egy-két hét.-mondta Calum.-De hé nincs kedved velünk jonni?
-Mi?
-Tényleg tök buli lenne! Voltál már Amerikában-lelkesített Luke.
-Még nem. De nem mehetek. Csak útban lennék és kétlem, hogy szükségetek lenne valakire aki mindig láb alatt van.-mondtam. Meg Krisztiánt se hagyhatom itt. Miatta vagyok itt nem hagyhatom itt. Nem mintha olyan sok időt töltenénk együtt-gondoltam.
-Nemár gyere Caraaa!-kérlelte Mike.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen, nagyon jó lesz hidd el.
-Ezt még át kell gondolnom. Meg nem is biztos, hogy elengednek.-Apa biztosan örülne ha megtudná, hogy a lánya 4 fiúval akar Amerikába menni.-Meg az út is drága.
-Amiatt ne aggódj, nekünk is szponzorok fizetik.
-Hát jó-adtam be a derekamat.-De ezt még meg kell beszélnem az ősökkel.

Otthon megbeszéltem Ádámmal és Scarlettel, majd felhívtam anyuékat is és beleegyeztek! El sem hiszem! Persze ezt Scarletnek is köszönhetem, aki agyondicsérte a srácokat. Krisztián is megkönnyebbült, mert elmondása szerint nagyon nehéz volt neki, hogy mindig ott hagyott a munka miatt és lelkiismeret furdalása volt, hogy mindig egyedül hagyott.
Hát akkor ez eldőlt. Megyek Amerikába a 5 seconds of summerrel!

XII. fejezet/1. rész

Mikor felkeltem már fél 11 volt, kikászálódtam az ágyból és lebotorkáltam a lépcsőn. Vasárnap volt, de lent mindenki összevissza rohangált. Krisztián az ingével szerencsétlenkedett, Ádám a kocsikulcsát keresve rohangált a házban, Scarlet meg a konyhában rohangált.
-Miért rohangál mindenki?-kérdeztem ásítozva, miközben felültem a konyhapultra és öntöttem magamnak kávét.
-Ma lesz egy egészen fontos tárgyalás és megengedték, hogy bent legyek. Nagyon sajnálom, de ez nagyon nagy lehetőség és…
-Semmi baj, ez tök jó! Majd mesélj milyen volt.-vágtam a szavába. Krisztián ügyvéd szeretett volna lenni, és nagyon örült amikor megkapta a gyakornokságot. Ez egy óriási lehetőség neki, szóval nem tudtam haragudni amiatt, hogy ma nem lesz velem.
-Persze, de ígérem, hogy hétfőn vagy valamikor a héten elmegyünk valahova. - mondta majd adott egy puszit és kiviharzott.
-Megtaláltam!-kiáltott győzedelmesen Ádám és kezében a kocsikulccsal.
-És ti hova mentek?
-Vásárolni. Csak vasárnaponként érünk rá vásárolni, mert hétköznap túl nagy a rohanás – magyarázta Scarlet miközben végzett a bevásárló listával, szóval ők is elmentek.
És én ottmaradtam egyedül abban a rohadt nagy házban. Egyedül. Megint. Felsóhajtottam, majd bekapcsoltam a rádiót ahol éppen Meghan Trainor All About That Bass című száma ment. Felhangosítottam és elkezdtem rá táncolni miközben énekeltem a szöveget. Lihegve vágódtam le a kanapéra mikor vége lett a számnak. Mit csináljak? Balettozni nem tudok menni mert zárva van a terem. Becca a családjával van, vele se tudok találkozni. Felkaptam a mobilom és tárcsáztam egy számot.
-Szia Cara!-szólt bele Michael.
-Szia, ugye nem zavarlak?-kérdeztem.
-Nem dehogy, mondjad!
-Csak annyi, hogy Krisz dolgozik Becca meg nincs itthon és eléggé unatkozom, szóval gondoltam felhívlak és megkérdezem, hogy mit csináltok.
-Hát most mindenki hazament a családjához…
-Ó… Akkor nem is zavarlak tovább, jó családozást!
-Az a helyzet, hogy nekem nincsenek itthon a szüleim és én is rohadtul unatkozom. Nem akarsz átjönni?
-De persze!
-Király, akkor várlak-tette le a telefont.
Felmentem a szobámba felöltöztem, majd elindultam Michaelhoz. 

Össze-vissza bolyongtam az utcákban, míg végül megtaláltam a házát.
-Szia!-nyitott ajtót vigyorogva.
-Szia! Bocsi, hogy így rád rontottam, csak tényleg nagyon unatkoztam és azért elég nevetséges is, hogy már több mint egy hónapja vagyok itt, de rajtatok és Rebeccan kívül senkit nem ismerek. Több mint egy hónapja vagyok itt. Sydneyben. Több mint egy hónapja és még nem is láttam a várost. Semmit! A Harbour Bridget is csak a repülőről láttam. Az Operaházról nem is beszélve. Annyi mindent terveztem, hogy mit fogok csinálni, csak abba nem gondoltam bele, hogy nem lesz kivel és úgy nem annyira buli.-fakadtam ki. Mike még mindig az ajtóban állt és egy kicsit megdöbbent fejet vágott.
-Bocs, hogy így kifakadtam, csak nem így terveztem ezt a nyarat. Tök jól érzem magam, csak hát mégis…-ennél a pontnál Mike becsapta az ajtót előttem. Döbbentem néztem. Nem értettem mit csináltam. Pár másodperc múlva újra kinyílt az ajtó és Mike megragadta a kezem és elindult velem a városba.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.

-Megmutatom neked Sydneyt.-mondta mosolyogva.

Miután megnéztük az Operaházat, a Városházát és a múzeumot leültünk a Hyde Parkban egy padra fagyival a kezünkben.
-Na, hogy tetszik Sydney?
-Csodálatos.
-Na de gyorsan edd azt a fagyit mert vár még ránk a Harbour Bridge.-mosolygott. Mike nagyon rendes ember. Sok mindent megtudtam most róla. Nem olyan mint amit a kinézete elárul (most éppen lila-fekete haja van és egy tetoválással valamint egy piercinggel gazdagodott). Nagyon vicces és jószívű. Valamint remek társaság. Városnézésünk során sok rajongó kért tőle képet vagy autogramot és annyira jó volt nézni, hogy ilyen kedves a rajongókkal és, hogy ilyen sokan hálásak, azért amit csinálnak.
Miután megettünk a fagyinkat megindultunk a híd felé. Rengeteget sétáltunk ma már, mert Sydney nem kis város.
-Szóval szeretsz balettozni?
-Imádok-mosolyogtam.
-És ezzel szeretnél foglalkozni később is vagy csak hobbi?
-Hát igazából ezzel szeretnék foglalkozni, de nem kéne beleélnem magam szóval csak hobbi.
-Ezt hogy érted?
-A Royal Ballet Schoolba szeretnék menni. Vagy oda, vagy sehova. És oda nincs sok esélyem bejutni, szóval nem leszek balerina.
-Ez hülyeség. Nem adhatod fel ilyen könnyen!
-Ezt te nem érted. A Royal Ballet az egyik legjobb balettiskola. Londonban van. Én meg Budapesten. Ráadásul csomó pénz.
-Cara, mi Sydney szélén egy garázsban kezdtük a zenélést. És bejártuk a világot. Ez volt az álmunk és valóra vált. Váltsd te is valóra a saját álmod! Menni fog, csak küzdj érte.
Lehet, hogy igaza van. Nem kéne feladnom ilyen hamar. Még ha nem is tudom fizetni a tandíjat legalább, kipróbálhatnám, hogy felvesztek-e egyáltalán. Hogy vagyok-e olyan jó.
És ott voltunk a Harbour Bridgen és láttuk egész Sydneyt. Odamentem a korláthoz és csak néztem Sydneyt. Hagytam, hogy a szél fújja az arcomat. Mike odaállt mellém.
-Szép mi?-kérdezte, miközben ő is a tájat nézte.
-Csodálatos!-néztem rá mire elmosolyodott.-Köszönöm Michael, hogy megmutattad nekem a várost, meg minden mást is.
-Igazán nincs mit-mosolyodott el, majd megölelt.
Már indultunk hazafele mikor Mike telefonja megcsörrent. Egy rövid beszélgetés után letette és közölte, hogy a tengerparti házukba megyünk, mert már megérkeztek a srácok. Mikor már a házuk előtt voltunk, Michael megállított.
-Amíg ezt nem csinálod nem vagy igazi sydneyi. – mondta miközben elkezdte levenni a cipőjét.
-Michael mit csinálsz?-kérdeztem. Mike levette a cipőjét és a zokniját.
-Belefutunk a vízbe.-vigyorgott.
-Fut az anyád, de én nem!
-Mit vagy úgy oda egyszer már csináltad-mondta a találkozásunkra utalva.
-De az más volt! Akkor fürdőruhában voltam és melegebb volt.
-Ne csináld már, rohadt meleg van és amúgy is csak befutunk aztán ki.-győzködött.
-Na jó legyen-vettem le a cipőmet és a zoknimat. A mobilomat kivettem a farmerzsebemből, mire Mike is észbe kapott és kivette a cuccokat a zsebéből.
-Készen állsz?-fogta meg a kezem, mire bólintottam. Elkezdtünk rohanni a víz felé, amikor beértünk és megéreztem a hideg vizet felsikoltottam, de futottunk tovább. Mikor mér teljesen bent voltunk és meg szoktuk a vizet Mike elkezdett fröcskölni válaszul és is fröcsköltem őt. Csuromvíz volt mindenem szóval ezen már nem múlt.
Nevetve sétáltunk be a házba ahol a fiúk kicsit furcsán néztek ránk.
-Ti meg merre jártatok?-kérdezte Cal.
-Mike megmutatta nekem Sydneyt.-mondtam, miközben tétlenül álltunk mivel vizesen nemigazán tudunk leülni sehova.
-És leestetek a Harbour Bridgeről?-kérdezte Ashton.
-Idióta-nevetett Mike.-Berohantunk a vízbe.
-Te ennyire szeretsz vízeb rohangálni?-jött oda hozzám Luke egy törölközővel.
-Most Mike vett rá.-nevettem és megköszöntem a törölközőt.