2015. március 28., szombat

XIV: fejezet/2. rész



Mire a többiek is megérkeztek az étterembe, Luke-kal már foglaltunk helyet.
-Na milyen volt a Central Park?-kérdezte Mike.
-Nagyon jó! Nem tudod miről maradtál le.
-Nekem, tökéletes volt az erkélyről is-vigyorgott.
-Szörnyű vagy!
-Na ne veszekedjünk, hanem együnk-szólt bele Luke, aki már farkaséhes volt.
Míg a fiúk egy focicsapatnak elegendő kaját rendeltek, én tökéletesen megvoltam a cézár salátámmal.
-Cara, rossz rád nézni. Egyél már valami rendeset!-mondta Calum, miközben tömte magába a…a valamilyen húst.
-Komolyan, hogy bírod ki, hogy itt van rengeteg finom kaja és SALÁTÁT eszel?-szólt bele Ashton is.
-Na hagyjatok már, én tökéletesen megvagyok ezzel.
-Na gyerekek akkor mindenki tudja a holnapi programot?-kérdezte Mike.
-Őszintén fogalmam sincs mit csinálunk holnap.-mondta Calum.
-Ne már.  A reptérre menet a kocsiban mindent elmondtam!
-Na igen Mike, ott senki nem figyelt rád-simítottam meg együtt érzően a karját.
-Jó akkor még egyszer: holnap délelőtt próbálunk, valamilyen stúdióban, aztán délután egy helyi rádióban adunk interjút és előadunk pár számot. Majd este szintén egy rádió bulijába vagyunk hivatalosak. Illetve ketten egy jótékonysági estre kell menniük. Oda is meg vagyunk hívva.
-Miért vagyunk mi hivatalosak egy jótékonysági estre?-kérdezte Calum.
-Nem tudom Matt mondta, hogy meghívtak minket és, hogy két embernek illene elmennie. Ééééés,-forult felém Mike vigyorogva – nagyon-nagyon-nagyon szeretnénk és hálásak lennénk, ha te lennél az egyik aki elmegy. Matt azt mondta, hogy furcsa lenne, hogy mindenki a partnerével érkezik, tőlünk meg két fiú. Szóval?
-Persze elmegyek.
-Imádunk-nézett hálásan.
-És mennyire kell kiöltözni?
-Hát eléggé. Estélyi. Na és ki lesz a másik, aki megy az estre? Én nem.-mondta, mire szinte egy időben Calum és Ashton is rávágta, hogy ő inkább leisszák magukat valamilyen buliban. Hm… Élettel teli 19 körüli fiatalok.
-Na akkor Luke megy-jelentette ki Mike.
-Mi történt?-kapta fel a fejét Luke a neve hallatán, aki eddig a mobilját nyomkodta.
-Holnap kicsíped magad és jótékonysági estre mész Caraval.-mondta neki Cal.
-Komolyan srácok miért utáltok minket ennyire?-kérdezte nevetve,- Cara még csak egy napja van itt és ti máris megutáltatjátok magatokat!
-Biztos jól fogtok szórakozni a sok neves emberrel, akiknek az átlagéletkoruk kb. 2x annyi, mint a tietek.-mondta Mike.
Miután Luke és én beletörődtünk sorsunkba megbeszéltük, hogy reggel elkísérem őket a stúdióba, utána megebédelünk, majd ők mennek a rádióhoz én meg elmegyek magamnak ruhát venni estére. Mire megbeszéltük a másnapot, már mindenki befejezte az evést így kifizettük a számlát és belecsöppentünk New York éjszakai életébe. Ashton felvetette az ötletet, hogy menjünk el egy klubba, amibe mindenki beleegyezett. Mivel délután meleg volt egy sortban és egy topban indultam el, egy inggel a derekamon, de estére hűvös lett és eléggé fáztam már, amin sem az ing, sem Mike dzsekije nem segített. Úgyhogy mondtam, hogy én előbb visszamennék a hotelba átöltözni. Luke felajánlotta, hogy visszakísér, és ameddig mi visszamegyünk, addig a többiek keresnek egy jó helyet. Így ma már másodszorra neki vágtunk New York utcáinak Luke-kal, remélve, hogy visszatalálunk. Mivel egyikünknek sincs olyan jó tájékozódó képessége kisebb csoda volt, hogy visszataláltunk a hotelba. Gyorsa felmentünk a szobánkba és átöltöztem. Mikor kiléptem a szobából Luke végigmért és talán kicsit tovább nézett, mint kellett volna, így gyorsan elkapta a fejét, ami vörös színben pompázott. A liftben elkezdtem csacsogni az első dologról, ami eszembe jutott, hogy oldjam a kicsit kínosra sikeredett szituációt. Így lett egy erőltetett, kellemes beszélgetésünk az időjárásról…
Kb. negyed óra séta után megtaláltuk a klubbot, amit többiek találtak. Átnyomulva a tömegen odamentünk a pulthoz, ahol a többiek öt felessel köszöntöttek minket.
-Remélem otthon nem meséled ezt el, ugyanis legálisan még nem ihatnál alkoholt-vigyorgott Calum, miközben szétosztotta a feleseket.
-Édes vagy, de ha jól tudom te sem töltötted be a 21-et, szóval hivatalosan te sem ihatnál itt.-mondtam neki.
-Jól van, inkább igyunk!-szólt bele Mike és mindenki lehúzta az italt. Éreztem, ahogy az alkohol lefolyik a torkomon. Nem sokszor ittam, sőt mondhatni soha. A balett-tanárom rengetegszer mondta nekem, hogy egy igazi balett-táncos nem csinál ilyet és én jó kislányként szót fogadtam neki. Csak néha esett meg, hogy elmentem egy buliba, de akkor is, csak mert Kinga vagy Krisztián vett rá. A pezsgőn kívül nem is igazán szerettem egyik italt se. Így hát mondanom se kell, hogy hamar becsiccsentettem, miután Calum még egy kört rendelt. Persze a srácok kicsivel többet ittak így ők eléggé jól érezték magukat. Benyomultam a tömegbe és elkezdtem táncolni a tömeggel együtt. Negyed óráig bírtam, utána beültem egy kanapéra a klub sarkában ahol Luke ült. Lehuppantam mellé ő meg felém fordult. Egy tincset kifésült a szememből és elég közel került hozzám. Ő rajta nem látszott semmi és már az alkohol hatása alatt volt, de engem zavarba hozott a helyzet.
 -Jól kifáradtál-mondta és éreztem a vodka szagát rajta. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire jólesik Luke közelsége. Luke visszadőlt a kanapéra, én meg megnéztem mennyi az idő. Fél egy volt. Luke-kal összeszedtük a többieket és hazavánszorogtunk. Ashton annyira berúgott, hogy nekünk kellett berakni az ágyba. Mikor megbizonyosodtam, hogy mindannyian lefürödtek és elmentek aludni visszamentem a szobámba. Luke a fürdőben volt. Kimentem a teraszra és a lámpák fényében úszó New Yorkot csodáltam. Pár perccel később Luke lépett mellém és ő is nézte a kilátást. Az alkohol szagot átvette a tusfürdő friss illata.
-Olyan gyönyörű.-mondtam még mindig a várost csodálva. Luke felém fordult:
-Pont mint te.-mondta, mire a szívem elkezdett zakatolni. Óvatosan ránéztem. Még mindig engem nézett. Elmosolyodott, majd visszament a szobába.
És nem tudom, hogy ez csak az alkohol hatása vagy tényleg így érzek, de azt hiszem beleestem Luke-ba.


2015. március 7., szombat

 Sziasztok!

Elnézést, hogy egy ideig nem volt új rész, eléggé el vagyok havazva, ezért nincsen sok időm az írásra. Viszont nagyon-nagyon örülnék, ha több visszajelzés érkezne!:) Jó olvasást!

XIV. fejezet/1. rész



A repülőút meglehetősen hosszú volt. Calum ült mellettem, és azzal szórakoztatott, hogy sztorikat mesélt a bandáról. A kóla összetevőit is elemeztük többek között, szóval azt kell, hogy mondjam hasznosan töltöttük az időnket. Előttünk a három srác kb. végigaludta az utat.
Mikor megérkezett a gép elkezdtem pánikolni. Amerikában vagyok. 4 fiúval, akit alig két hónapja ismerek. Lekászálódtunk a gépről.  A hátam iszonyatosan megfájdult a sok üléstől (a balettozás hátrányai), így érdekesen tudtam csak járni. Persze Mike rendesen kiröhögött emiatt.
-Hé! Ne röhögj! Nem tehetek róla…
-Jól van, csak olyan vicces-röhögött tovább rajtam. Hm...
-Te figyelj, felvegyelek?-kérdezte Ash.
-Nem kell-nevettem.
-De tényleg nem gáz. A nagymamámnak is sokszor segítek ha fáj a háta…-mondta mire meglöktem, ő meg kis híján nekiment egy oszlopnak,-Oké abbahagytam. -vigyorgott tovább.
Összeszedtük a cuccunkat és elhagytuk a repteret. Amint kiléptünk Luke átkarolta a vállam.
-Isten hozott New Yorkban!
Amikor megérkeztünk a hotelbe ahol megszállunk, ott várt a banda menedzsere meg még egy fél tucat számomra ismeretlen ember. Ugyan mindenki bemutatkozott a felére sem emlékszem. Kicsit útban éreztem magam, de azért kedvesen mosolyogva álldogáltam, amíg ők beszélgettek. Mikor felmentünk a szobába. A szoba hatalmas volt az előszobából egy nagyobb tér nyílt, ami egy konyha és egy nappali volt egyben. Ebből a szobából nyílt három háló- és egy fürdőszoba.
-Ez csak két ágyas. A többi kettő hol alszik?-kérdezte Luke miután végigjárta a szobát.
-Hogy minél kevesebb embernek kelljen elviselnie a rendetlenséget ami körülötted van, 2 ember másik szobában lesz te és valaki aki nem én leszek-magyarázta Ash.
-Én sem!-vágta rá Calum.
-Én sem!-mondta Mike,-Bocs Cara de ezt megkaptad-vigyorgott, miközben Calum együttérzően megölelt.
-Annyira nem lehet szörnyű. Hány napot maradunk itt?-kérdeztem.
-2-3, nem vagyok benne biztos.-felelte Michael.
-3 napot ki lehet bírni. Remélem-néztem félve Luke-ra.
-Srácok, nem is vagyok rendetlen. Csak nem szeretek pakolni ennyi az egész.-mentegetőzött Luke, mire a srácok kiröhögték,-Na jó, gyere Cara, úgy érzem nem tisztelnek itt engem.
Lepakoltunk a szobánkban, ami jóval kisebb volt, mint a másik. Gyorsan lefoglaltam az teraszhoz közelebb lévő ágyat, mire Luke bedőlt a másikra. Én kimentem a teraszra és csak csodáltam a kilátást. New Yorkban vagyok!!!

-Luke nem járjuk végig a várost?-kérdeztem izgatottan.
-Hát tudod, New York elég nagy város és nem hiszem, hogy estig végzünk.-magyarázta Luke miközben még mindig az ágyán feküdt.
-Nagyon vicces, de menjünk már el a Central Parkba!
-Fáradt vagyok.-nyafogott.
-Végigaludtad az egész repülőutat!
-Jó menjünk, de csak akkor, ha én választom ki, hogy hol vacsorázunk!
-Ööö oké, ha ez neked ilyen fontos.-nevettem.
-Szeretek enni-vigyorgott gyerekesen, megvillantva a fehér fogsorát.
Gyorsan átöltöztem, majd átmentünk a másik szobába.

Mind a hárman fetrengtek a kanapén/földön/fotelen. Senkinek nem volt kedve jönni.
-Szörnyűek vagytok! Itt vagytok New Yorkban és ahelyett, hogy kihasználnátok ezt, és megnéznétek ezt a csodálatos város ti itt poshadtok egy hotelszobában!
-A teraszról is csodálatos a város…-mondta Calum.
-Elképesztőek vagytok-szidtam le őket.
Végül ketten Luke-kal indultunk neki New York utcáinak, de hamar rájöttünk, hogy nem igazán tuduk merre kell menni. Megkérdeztünk egy kedves bácsit, aki ugyan egy kicsit érthetetlenül, de elmondta merre kell menni. Persze öt perc után nagy hasznát vettük a mobilunknak, mert összevesztünk, hogy balra, vagy jobbra kell-e menni. Természetesen nekem volt igazam és jobbra mentünk. Az út hátralevő részében nagy hasznát vettük a Google Mapsnek. Az úton rengeteget nevettünk és rengetek fotót csináltunk.
A Central Park gyönyörű volt, a sok ember, a növények az egész elképesztő volt. Leültünk a Sheep Meadowon és Luke lefeküdt a pázsitra.
-Ugye megérte eljonni?-kérdeztem, mire felnevetett.
-Na most, hogy itt vagy velünk egy másik kontinensen, ideje, hogy megismerjelek.-ült fel Luke.
-De hiszen isersz-nevettem.
-Jó de mégjobban. Ilyen alapdolgokat szeretnék megtudni rólad. Például, mi a kedvenc színed?
-Fekete és bézs. Tied?
-Kék. Kedvenc könyv?
-Ne bántsátok a feketerigót!
-Hm, nem olvastam.
-Én nagyon szeretem.
Csomó ilyen kérdést feltettünk egymásnak, sokat beszélgettünk, és sok mindent megtudtunk a másikról. Észre sem vettük, hogy mennyire elszállt az idő, akkor döbbentünk rá, hogy több mint 3 órája távol vagyunk, mikor Calum felhívott, hogy merre vagyunk, mert kezdenek éhesek, lenni, és nem tudják, hol kajáljuk. Luke megmondta, hogy ma este ő mondja meg, hol kajáljuk és, hogy majd hívjuk őket, ha találunk valami jó helyet.
Feltápászkodtunk, és elindultunk valami éttermet keresni. Luke vagy hat millió embert megkérdezett, hogy szerinte melyik a legjobb étterem. Ő úgy gondolta, hogy amelyiket a legtöbben mondják az lesz a nyerő. Csakhogy mindenki mást mondott. Végül egy olyan étterem mellett döntött amit ketten is mondtak. Felhívtuk a többieket és megmondtuk a címet. Majd mi is elkezdtük keresni az éttermet.