Heartbreak Girl - 5 Seconds Of Summer Fanfiction

 Sziasztok!

Elnézést, hogy egy ideig nem volt új rész, eléggé el vagyok havazva, ezért nincsen sok időm az írásra. Viszont nagyon-nagyon örülnék, ha több visszajelzés érkezne!:) Jó olvasást!

XIV. fejezet/1. rész

A repülőút meglehetősen hosszú volt. Calum ült mellettem, és azzal szórakoztatott, hogy sztorikat mesélt a bandáról. A kóla összetevőit is elemeztük többek között, szóval azt kell, hogy mondjam hasznosan töltöttük az időnket. Előttünk a három srác kb. végigaludta az utat.
Mikor megérkezett a gép elkezdtem pánikolni. Amerikában vagyok. 4 fiúval, akit alig két hónapja ismerek. Lekászálódtunk a gépről.  A hátam iszonyatosan megfájdult a sok üléstől (a balettozás hátrányai), így érdekesen tudtam csak járni. Persze Mike rendesen kiröhögött emiatt.
-Hé! Ne röhögj! Nem tehetek róla…
-Jól van, csak olyan vicces-röhögött tovább rajtam. Hm...
-Te figyelj, felvegyelek?-kérdezte Ash.
-Nem kell-nevettem.
-De tényleg nem gáz. A nagymamámnak is sokszor segítek ha fáj a háta…-mondta mire meglöktem, ő meg kis híján nekiment egy oszlopnak,-Oké abbahagytam. -vigyorgott tovább.
Összeszedtük a cuccunkat és elhagytuk a repteret. Amint kiléptünk Luke átkarolta a vállam.
-Isten hozott New Yorkban!

Amikor megérkeztünk a hotelbe ahol megszállunk, ott várt a banda menedzsere meg még egy fél tucat számomra ismeretlen ember. Ugyan mindenki bemutatkozott a felére sem emlékszem. Kicsit útban éreztem magam, de azért kedvesen mosolyogva álldogáltam, amíg ők beszélgettek. Mikor felmentünk a szobába. A szoba hatalmas volt az előszobából egy nagyobb tér nyílt, ami egy konyha és egy nappali volt egyben. Ebből a szobából nyílt három háló- és egy fürdőszoba.
-Ez csak két ágyas. A többi kettő hol alszik?-kérdezte Luke miután végigjárta a szobát.
-Hogy minél kevesebb embernek kelljen elviselnie a rendetlenséget ami körülötted van, 2 ember másik szobában lesz te és valaki aki nem én leszek-magyarázta Ash.
-Én sem!-vágta rá Calum.
-Én sem!-mondta Mike,-Bocs Cara de ezt megkaptad-vigyorgott, miközben Calum együttérzően megölelt.
-Annyira nem lehet szörnyű. Hány napot maradunk itt?-kérdeztem.
-2-3, nem vagyok benne biztos.-felelte Michael.
-3 napot ki lehet bírni. Remélem-néztem félve Luke-ra.
-Srácok, nem is vagyok rendetlen. Csak nem szeretek pakolni ennyi az egész.-mentegetőzött Luke, mire a srácok kiröhögték,-Na jó, gyere Cara, úgy érzem nem tisztelnek itt engem.
Lepakoltunk a szobánkban, ami jóval kisebb volt, mint a másik. Gyorsan lefoglaltam az teraszhoz közelebb lévő ágyat, mire Luke bedőlt a másikra. Én kimentem a teraszra és csak csodáltam a kilátást. New Yorkban vagyok!!!

-Luke nem járjuk végig a várost?-kérdeztem izgatottan.
-Hát tudod, New York elég nagy város és nem hiszem, hogy estig végzünk.-magyarázta Luke miközben még mindig az ágyán feküdt.
-Nagyon vicces, de menjünk már el a Central Parkba!
-Fáradt vagyok.-nyafogott.
-Végigaludtad az egész repülőutat!
-Jó menjünk, de csak akkor, ha én választom ki, hogy hol vacsorázunk!
-Ööö oké, ha ez neked ilyen fontos.-nevettem.
-Szeretek enni-vigyorgott gyerekesen, megvillantva a fehér fogsorát.
Gyorsan átöltöztem, majd átmentünk a másik szobába.

Mind a hárman fetrengtek a kanapén/földön/fotelen. Senkinek nem volt kedve jönni.
-Szörnyűek vagytok! Itt vagytok New Yorkban és ahelyett, hogy kihasználnátok ezt, és megnéznétek ezt a csodálatos város ti itt poshadtok egy hotelszobában!
-A teraszról is csodálatos a város…-mondta Calum.
-Elképesztőek vagytok-szidtam le őket.
Végül ketten Luke-kal indultunk neki New York utcáinak, de hamar rájöttünk, hogy nem igazán tuduk merre kell menni. Megkérdeztünk egy kedves bácsit, aki ugyan egy kicsit érthetetlenül, de elmondta merre kell menni. Persze öt perc után nagy hasznát vettük a mobilunknak, mert összevesztünk, hogy balra, vagy jobbra kell-e menni. Természetesen nekem volt igazam és jobbra mentünk. Az út hátralevő részében nagy hasznát vettük a Google Mapsnek. Az úton rengeteget nevettünk és rengetek fotót csináltunk.
A Central Park gyönyörű volt, a sok ember, a növények az egész elképesztő volt. Leültünk a Sheep Meadowon és Luke lefeküdt a pázsitra.
-Ugye megérte eljonni?-kérdeztem, mire felnevetett.
-Na most, hogy itt vagy velünk egy másik kontinensen, ideje, hogy megismerjelek.-ült fel Luke.
-De hiszen isersz-nevettem.
-Jó de mégjobban. Ilyen alapdolgokat szeretnék megtudni rólad. Például, mi a kedvenc színed?
-Fekete és bézs. Tied?
-Kék. Kedvenc könyv?
-Ne bántsátok a feketerigót!
-Hm, nem olvastam.
-Én nagyon szeretem.
Csomó ilyen kérdést feltettünk egymásnak, sokat beszélgettünk, és sok mindent megtudtunk a másikról. Észre sem vettük, hogy mennyire elszállt az idő, akkor döbbentünk rá, hogy több mint 3 órája távol vagyunk, mikor Calum felhívott, hogy merre vagyunk, mert kezdenek éhesek, lenni, és nem tudják, hol kajáljuk. Luke megmondta, hogy ma este ő mondja meg, hol kajáljuk és, hogy majd hívjuk őket, ha találunk valami jó helyet.
Feltápászkodtunk, és elindultunk valami éttermet keresni. Luke vagy hat millió embert megkérdezett, hogy szerinte melyik a legjobb étterem. Ő úgy gondolta, hogy amelyiket a legtöbben mondják az lesz a nyerő. Csakhogy mindenki mást mondott. Végül egy olyan étterem mellett döntött amit ketten is mondtak. Felhívtuk a többieket és megmondtuk a címet. Majd mi is elkezdtük keresni az éttermet.