Heartbreak Girl - 5 Seconds Of Summer Fanfiction

XIII. fejezet

Másnap reggel izgatottan keltem fel. Ma este utazok Amerikába! 4 sráccal… Még magam sem hittem el! Kicsit féltem itt hagyni Sydney-t, mert ez alatt a szinte másfél hónap alatt megszerettem a várost még úgy is, hogy csak tegnap ismertem meg a nevezetességeit, Mike-kal. De végül is Calum szerint max. 2 hétig leszünk Amerikában, szóval még leszek még itt a szünet végéig.
Kb. félóra fetrengés után kikászálódtam az ágyamból és lebotorkáltam a lépcsőn.
-Jó reggelt!-köszöntött Krisztián, aki már teljes harci díszben volt és indult dolgozni. Nem is értettem, hogyan képes végigdolgozni a nyarat?
-Jó reggelt!-feleltem kicsit még kómás fejjel.
-Figyelj, nem ebédelünk ma együtt? Csak, hogy töltsünk még egy kis időt együtt mielőtt elmész.
-De persze!-feleltem izgatottan.
-Oké, akkor majd megírom, hol találkozzunk! Rohannom kell, szia!-mondta, majd adott egy puszit és szó szerint kirohant a házból. Istenem, de fog hiányozni!
Mivel Ádám és Scarlet elment dolgozni, egyedül voltam a házban. Csináltam magamnak egy gyümölcsturmixot és felmentem a szobámba átöltözni futáshoz. Mire sikerült elindulnom már elég meleg volt, mivel egy félórát szenvedtem azzal, hogy megtaláljam a mobilom. Felkutattam az egész házat, ami valljuk be ne kicsi, végül a vonalasról felhívtam a számomat. Hát persze, hogy a tegnap levetett, földön heverő nadrágom zsebében volt.
Egy óra futás után, ahogy futottam a parton vissza a házhoz, láttam, hogy Mike és Calum a teraszukon reggeliztek. Mikor Calum meglátott megtorpant kezében egy kancsó narancslével, letolta a napszemüvegét a fejéről és úgy nézett rám, mint egy marslakóra. Reakciójára én is megálltam és végignéztem magamon, hogy mi olyan hihetetlen rajtam.
-Jó reggelt!-köszöntött Mike, miközben Ash és Luke is felébredt(? hétfő reggel 11 van…)
-Jó reggelt!-köszöntem vissza,-Jézusom Cal, mit bámulsz?-kérdeztem a még mindig döbbenten álló sráctól.
-Először is, hogy vagy képes reggel 11-kor futni? Másodszor pedig, basszus neked kockásabb a hasad mint nekem!-magyarázta, mire felnevettem.
-Amúgy tényleg-röhögött Ash,- Na, készen állsz Amerikára?-kérdezte idióta vigyorral az arcán.
-Srácok, még megmondhatjátok, hogyha nem akarjátok, hogy veletek menjek, én tényleg nem akarok zavarni…-keztem bele, de Luke félbeszakított.
-Cara, ne hülyéskedj már, szerinted meghívtunk volna ha nem szeretnénk, hogy velünk jöjj?
-Hát… nem tudom. Lehet, hogy csak megsajnáltatok, vagy nem tudom…
-Cara szeretnénk ha velünk jönnél-nyugtatott Mike.
-Akkor jó-könnyebbültem meg,-Nem is zavarlak titeket-néztem az asztalra, ahol Calum előtt baconos nutellás piritós volt. És hozzá narancslevet ivott,-Jó étvágyat Cal!-mondtam neki fintorogva.

Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd odamentem ahhoz az étteremhez, amit Krisztián üzent. Egy kalóriadús, de isteni ebéd után, ő visszament dolgozni én meg visszamentem összepakolni. De elég hamar megakadtam, mert fogalmam sem volt, hogy milyen időjáráshoz pakoljak, mert ugyan nyár van, de Amerika elég nagy szóval felhívtam Luke-ot mert ő volt legelöl a legutóbbi hívásoknál.
-Hali Wood! Mi a helyzet?-szólt bele.
-Szia! Zavarlak?
-Nem, dehogy, csak stúdióban vagyunk.
-Oké, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy Amerikán belül, pontosan, hova megyünk? Mert ezt az apró részletet elfelejtettem megkérdezni…
-Hát Los Angeles, Miami? New York, Dallas, meg ilyenek.-mondta lazán. Ez mos komoly??? Szóval valójában körbeutazzuk Amerikát. És é ezt hagyom, hogy kifizessék nekem??? Mégis mit gondoltam?
-Jézusom Luke, én nem mehetek-mondtam.
-Mi? Mi történt? Miért nem?
-Mert ez rengeteg hely és biztos nagyon sokba kerül ez és én ezt nem engedhetem, hogy kifizessétek nekem, viszont magamnak nem tudom kifizetni.
-De Cara-mondta nyugodtan, miközben hallottam a hangján, hogy mosolyog,-mondtuk, hogy nekünk is szponzorok fizetik, meg ugye a koncerten is keresünk, négy embernél a plusz egy fő nem igazán számít. Emiatt ne aggódj! És pakolj melegre, hidegre őszintén szólva nem tudom milyen idő lesz, majd meglátjuk, ha ott vagyunk. Most mennem kell, de este találkozunk, szia!
-Szia!-mondtam, majd sóhajtva megszakítottam a vonalat.

Öt körül, Ádám és Scarlet is hazaérkezett és nem sokkal utánuk Krisztián is. Mindegyiküktől elbúcsúztam. Ádáméknak megköszöntem, hogy eddig ott lakhattam, mire mosolyogva mondta, hogy két hét múlva visszavárnak. Krisztián egy nagy öleléssel búcsúzott, és vagy ezerszer meg kellett neki ígérnem, hogy vigyázom magamra. Mikor Mike becsöngetett, Krisztián segített kivinni a táskáimat. Scarlet meg Mike-kal beszélt az útról, hogy pontosan hova megyünk, majd megkérdte, hogy nagyon-nagyon vigyázzanak rám. Mikor beszálltam a kocsiba Luke és Calum éppen egy prüss krokodilon veszekedtek, miközben Ashton M&Msszel dobálta őket. Miután Mike is beszállt a kocsiba, az elindult a repülőtér felé.
-Na készen állsz az útra?-kérdezte a fiúkon röhögve Mike.
-Igen?-tettettem bizonytalanságomat, a fiúkra nézve.
Luke és Calum egészen a reptérig harcoltak a krokodilért, akit végül egy reptéren sétáló kisfiúnak adtak, aki nagyon örült neki. Ashton meg én M&M’seket válogattunk, mert ő csak a zöldeket én meg csak a kékeket szerettem volna megenni. Mindeközben Mike magyarázta, hogy mi az első álllomás, hogy mikor lesz koncert meg egyéb amúgy fontos infókat, de nem hiszem, hogy bárki is figyelt volna rá :D.
Mikor megérkeztünk a reptérre, mindannyian kikászálódtunk a kocsiból és megfogtuk a cuccainkat. Elindultunk az ellenőrző kapu felé, miközben többen is felismerték a srácokat. Vajon mit gondolhatnak majd arról, hogy én, egy lány velük megyek Amerikába? Utálni fognak? Mindenféle sztorit ki fognak találni rólam? Nagyon remélem, hogy nem. Jézusom mennyi minden történhet két hét alatt. Főleg ezekkel a srcácokkal.