Heartbreak Girl - 5 Seconds Of Summer Fanfiction

VIII. fejezet

Miközben próbáltam rendbe rakni a házat a fiúk is felébredtek. Elsőként Michael kelt kel.
-Uhh basszus ez szép!-vigyorgott miközben fáradtan botorkált le a lépcsőn-mit műveltünk mi tegnap?
-Hát nekem nem egészen tiszta…
Mike segített a takarításban, így mire Calum felébredt már készen is voltunk.
-Jó reggelt!-köszönt.
-Jó reggelt!-mosolyogtam. Odasétált hozzám és a fejemet a kezei közé fogta.
-Jól vagy?-nézett komolyan a szemembe.
-Hát a fejem nagyon fáj és jó lenne tudni, hogy mi történt. De amúgy jól vagyok.
Calum sóhajtva ült le a konyhába a pulthoz. Mike és én követtük a példáját.
-Valamit raktak az italotokba, előfordul az ilyen.-mondta Mike. Csak meredtünk magunk elé percekig.
-Csináljak reggelit?-pattantam fel, de gyorsan vissza is kellett ülnöm mert fájdalom hasított a fejembe.
-Nyugi, jól vagyok!-nyugtattam meg a fiúkat akik aggódóan néztek engem-Szóval reggeli?
-Jöhet!-lépett be a konyhába Ashton és Luke.
Megreggeliztünk miközben megbeszéltük mi történt az este (Luke-nak és nekem kellett egy kis felvilágosítás).
-De amikor elkezdtetek rohanni mint az őrült a part felé egy kicsit elvesztettünk titeket. Ott nem tudjuk mi volt-mesélte Ashton.
-Na srácok nekem haza kell mennem.-mondtam.
-Oké. Mit csinálsz ma?-kérdezte Ash.
-Hát megbeszéltem Krisszel, hogy együtt ebédelünk.
-Este átjössz?-kérdezte Calum.
-Persze-mosolyogtam, majd elköszöntem tőlük és kimentem.

-Cara!-kiáltott utánam Luke.
-Igen?-fordultam vissza.
-Csak annyi, hogy sajnálom.
-Mit?
-Hát a tegnapot. Én adtam neked az italt és fogalmam sincs, hogy mi volt benne vagy, hogy ki rakta bele, de ha azt nem adom oda neked, akkor nem történt volna semmi.
-Luke ez nem a te hibád! Nem tudhattad, hogy ez lesz.
-Tudom. Csak szörnyen érzem magam emiatt.-mondta, mire odamentem hozzá és megöleltem.
-Ne érezd!-néztem a szemébe. Olyan kék volt! Szinte elvesztem benne.
-Te emlékszel, hogy mi történt amikor a parton voltunk és a többiek nem voltak ott?-kérdezte. Láttam rajta, hogy egy kicsit zavarban van.
-Nem, az a rész kiesett.
-Értem.-bólogatott miközben a piercingjét birizgálta.
-Miért, te emlékszel?
-Öhm, nem. Nem igazán.-a földet nézte, majd rámnézett-Akkor este találkozunk!-mosolygott.
-Oké-mosolyodtam el én is.-Szia!
-Szia!

Elindultam hazafele. Még hátrapillantottam egyszer és láttam, hogy Luke még mindig ott áll. Intettem neki, mire ő vigyorogva visszaintett.

Otthon végre levehettem a ruhámat. Lezuhanyoztam majd felöltöztem.

Krisz elküldte SMSben az étterem címét én meg beírtam a telefonom GPS-ébe(alig 3 napja vagyok itt még nem is ismerem a várost J). Lecsekkoltam magam az előszobai tükörben, belepakoltam a fontosabb cuccokat a táskámba és elindultam. Csodálatos érzés volt járni Sydney utcáit. Nagy nehezen, de megtaláltam az éttermet. Inkább olyan gyorskajálda szerű volt hangulatos terasszal.
Krisz a bejáratt előtt várt engem.
-Szia!-köszöntem és adtam neki egy puszit.
-Szia!-szorosan megölelt-Mi történt tegnap? Nagyon aggódtam!
-Üljünk le előszőr, aztán elmesélem.
Leültünk a teraszra, rendeltünk kaját, majd belekezdtem a sztorimba. Krisz döbbenten hallgatta végig.
-Uristen Cara, annyira sajnálom. Az én hibám, nem kellett volna elhívnalak a buliba.
-Dehogyis! És jól vagyok, semmi bajom és azon kívül, hogy nem emlékszem mindenre még jól is éreztem magam!-nevettem.
-Ez akkor sem vicces.-mondta komolyan.
-Krisz, jól vagyok, ne aggódj. Csak felejtsük el, oké?
-Oké-sóhajtott.
-Várjunk! Itt senki nem érti mit beszélünk! Wáá ez nagyon jó!-ujjongtam.
-Te bolond vagy-röhögött rajtam Krisz.
-Na és mesélj milyen a munka?

Vagy 2 órát beszélgettünk, röhögtünk és hülyültünk Krisszel. Kingát is felhívtuk, vele is rengeteget beszéltünk. Aztán késő délután elindultunk hazafele. A parkokon keresztül mentünk.

-Ú Cara figyelj, az van, hogy Ádám ma el szeretne vinni 

Scarlet családjához és-kezdte el a mondatát de belevágtam.

-Nyugi, a srácokkal leszek este.

-Oké. De nem baj ugye?

-Dehogy!-mondtam mire átkarolta a vállam és így mentünk 

tovább egészen hazáig.