I. fejezet
Mindig is el akartam menni Sydneybe. Az anyukám magyar az
apukám ausztrál és az utóbbi azt szerette volna, hogy második gyermeke Sydneybe
szülessen ezért pár hónappal a születésem előtt a szüleim és a bátyám
odaköltöztek a nagyszüleim régi házába. Így történt, hogy Sydneyben születtem
meg. Amint repülőre szállhattam vissza is mentünk Magyarországra. Akkor egyszer
voltam Sydneyben. Persze nem emlékszem ebből semmire. Csak a nevem őrzi ezt az
emléket. Cara Wood. Ez volnék én. Egy 17 éves gimnazista aki idén fejezte be a
10. osztályt. Már nagyon el akartam utazni Ausztráliába. A legjobb barátom Krisz
kapott egy gyakornoki állást a keresztapjától, aki Sydneyben él. Ezért egész
nyárra odautazik. És ennek ürügyén végre a szüleim is elengedtek engem Tudták,
hogy Krisz vigyázni fog rám. 1-ős korunk óta legjobb barátok vagyunk. Szóval
holnap indulok Sydneybe!!! El sem hiszem, hogy végre megtörténik, és ott leszek
3 hónapig(!!!) a szülővárosomban. A bőröndömbe már bepakoltam és most kint
olvasok az erkélyemen. Vagyis csak próbálok olvasni, de egyetlen egy szót sem
fogok fel a könyvből. Csak Sydneyre gondolok… Az elmúlt hetekben egy tucat
könyvet kiolvastam és rengeteg cikket kerestem az ausztrál városról. Az
gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki.
-Szia Kinga!-szóltam bele a telefonba.
-Szia te áruló! El sem hiszem, hogy itt hagysz 3 hónapra és egész nyáron élvezheted a szexi ausztrál szörfös fiúk látványát miközben sütkérezel a parton.
-Úristeeen! Annnyira várom máááááár!-sikoltoztam.
-Azért ne feledkezz meg rólam és majd hívj minden nap!
-Persze. Ahh miért nem jössz velünk? Még nem késő meggondolnod magad!-a még ennél is tökéletesebb nyár az lenne, hogy a három legjobb barát(Kinga, Krisz és én) együtt lennénk.
-Nem lehet… Nem hagyhato itt anyut úgy, hogy bármelyik pillanatban megszülheti a kisöcsém-hallottam ahogyan elmosolyodik a vonal másik végén.
-Persze…Na vigyázz magadra majd írok amikor megérkeztünk!
-Pusziiii, na még felhívom a másik árulót is és érzékeny búcsút veszek tőle.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem, érezd jól magad!Szia!
-Szia!-mondtam és letettem a telefont.
Az erkélyről láttam ahogy a bátyám beáll a kocsijával a kertbe. Gyorsan leszaladtam üdvözölni. Nagyon jó kapcsolatom van a bátyámmal. Mindent elmondunk egymásnak és mindig számíthatunk egymásra. Kimentem a bejárati ajtón és láttam, hogy nem egyedül van. A haverjai is ott voltak köztük az exem is Marci. Basszus. Miután szakítottunk ők barátok maradtak, szóval már megszoktuk az ilyen kínos helyzeteket.
-Balázs dobd ide a labdát!-kiáltott egy pasi akit nem ismerek. Igen a bátyám neve Balázs. Balázs Wood. Nem értem, hogy tudtak ilyen rossz nevet kitalálni, de hát ez van.
-Szia Cara!-indult el felém Balázs, utközben lepasszolta a labdát a srácnak majd megölelt. Ránéztem a lehető legszebb pillantásommal.
-Na mivan mit akarsz?-kérdezte unottan.
-Holnap el tudsz vinni a reptérre?-vigyorogtam rá.
-Ahh hát persze…De miért nem Krisz visz ki?
-Ki tudna vinni meg én is ki tudnák menni a sajátommal, de nem gondolod, hogy egy kicsit drága lenne a parkolási díj a reptéren 3 hónapra?
A bátyám felröhögött aztán a haverjai elkezdték kérdezni, hogy hova megyek aztán elkezdtek hülyülni szóval inkább elindultam befele, de Marci utánam kiabált:
-Jó utat!
Megálltam és visszafordultam. Láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
-Köszi!-mondtam majd sarkon fordultam és bementem. Nem értettem, hogy most mi van köztünk. Néha úgy éreztem mintha még mindig érezne irántam valamit. Nagyon fáradt voltam úgyhogy elmentem aludni.
Uramisten, holnap utazok:)
-Szia Kinga!-szóltam bele a telefonba.
-Szia te áruló! El sem hiszem, hogy itt hagysz 3 hónapra és egész nyáron élvezheted a szexi ausztrál szörfös fiúk látványát miközben sütkérezel a parton.
-Úristeeen! Annnyira várom máááááár!-sikoltoztam.
-Azért ne feledkezz meg rólam és majd hívj minden nap!
-Persze. Ahh miért nem jössz velünk? Még nem késő meggondolnod magad!-a még ennél is tökéletesebb nyár az lenne, hogy a három legjobb barát(Kinga, Krisz és én) együtt lennénk.
-Nem lehet… Nem hagyhato itt anyut úgy, hogy bármelyik pillanatban megszülheti a kisöcsém-hallottam ahogyan elmosolyodik a vonal másik végén.
-Persze…Na vigyázz magadra majd írok amikor megérkeztünk!
-Pusziiii, na még felhívom a másik árulót is és érzékeny búcsút veszek tőle.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem, érezd jól magad!Szia!
-Szia!-mondtam és letettem a telefont.
Az erkélyről láttam ahogy a bátyám beáll a kocsijával a kertbe. Gyorsan leszaladtam üdvözölni. Nagyon jó kapcsolatom van a bátyámmal. Mindent elmondunk egymásnak és mindig számíthatunk egymásra. Kimentem a bejárati ajtón és láttam, hogy nem egyedül van. A haverjai is ott voltak köztük az exem is Marci. Basszus. Miután szakítottunk ők barátok maradtak, szóval már megszoktuk az ilyen kínos helyzeteket.
-Balázs dobd ide a labdát!-kiáltott egy pasi akit nem ismerek. Igen a bátyám neve Balázs. Balázs Wood. Nem értem, hogy tudtak ilyen rossz nevet kitalálni, de hát ez van.
-Szia Cara!-indult el felém Balázs, utközben lepasszolta a labdát a srácnak majd megölelt. Ránéztem a lehető legszebb pillantásommal.
-Na mivan mit akarsz?-kérdezte unottan.
-Holnap el tudsz vinni a reptérre?-vigyorogtam rá.
-Ahh hát persze…De miért nem Krisz visz ki?
-Ki tudna vinni meg én is ki tudnák menni a sajátommal, de nem gondolod, hogy egy kicsit drága lenne a parkolási díj a reptéren 3 hónapra?
A bátyám felröhögött aztán a haverjai elkezdték kérdezni, hogy hova megyek aztán elkezdtek hülyülni szóval inkább elindultam befele, de Marci utánam kiabált:
-Jó utat!
Megálltam és visszafordultam. Láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam.
-Köszi!-mondtam majd sarkon fordultam és bementem. Nem értettem, hogy most mi van köztünk. Néha úgy éreztem mintha még mindig érezne irántam valamit. Nagyon fáradt voltam úgyhogy elmentem aludni.
Uramisten, holnap utazok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése