Heartbreak Girl - 5 Seconds Of Summer Fanfiction

IV. fejezet

 Másnap reggel korán keltem és elmentem futni.

Csodálatos volt futni a tengerparton. Futás közben néhány 5sos dal is felcsendült amit még az este raktam rá a telómra. Már hazafele futottam amikor megláttam Lukeot a teraszukon.
-Szia!-köszönt nekem.
-Szia!-köszöntem lihegve és rátámaszkodtam a kezemre.
-Kevés ember néz ki jól reggel 8kor futás után.-mosolygott rám. Erre nem tudtam mit válaszolni úgyhogy csak elmosolyodtam.
-Hé van kedved velünk reggelizni? Bemegyünk a város legjobb kávézójába.
-Ömm persze, de nem zavarok?
-Dehogy-mosolygott.
-Oké akkor lezuhanyzok és jövök.-mosolyogtam.
-Akkor fél óra múlva itt.
Fél óra? Azt hiszi elég nekem futás után fél óra, hogy szalonképesen elmenjek reggelizni 4 fiúval?
Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. 

Lementem a konyhába. Mindenki a munkába készülődött. Krisz is.
-Mit fogsz ma csinálni?-kérdezte.
-Elmegyekk a fiúkkal reggelizni aztán majd kitalálom-mondtam-Sok sikert az első napon!

Bekopogtam az ajtón. Ashton nyitott ajtót és egy öleléssel üdvözölt. Kicsit meglepődtem, de viszonoztam ölelését.
-Skacok mehetünk üvöltött be és a srácok betódultak egy kocsiba. Nekem Luke és Calum között lett helyem.
-Szóval, hogy lehet, hogy ausztrál neved van itt is születtél, de azóta nem is jártál itt?-kérdezte Calum.
-Hát az apukám ausztrál az anyukám magyar és a bátyám Budapesten született, de az apukám azt akarta, hogy az egyik gyereke az ő szülővárosában szülessen, szóval én itt születtem.-magyaráztam.
-Ez tök menő.-mondta Mike. Még mindig nem értem, hogy festhette a haját zöldre.
-És mi a teljes neved?-kérdezte Luke.
-Cara Wood.-mondtam.
-Uuuu az majdnem Hood. Mert én Calum Hood vagyok-vigyorgott calum.
-Majdnem-nevettem.
-Szóval Scarlet mondta, hogy van egy bandátok és rátok kerestem és azt kell mondjam, hogy jók vagytok.
-Köszi-röhögték el magukat a fiúk.
-Sportolsz valamit?-kérdezte Luke.
-Igen, balettozom 4 éves korom óta. Miért?
-Csak mert látszik az alakodon-mosolygott.
Erre nem tudtam mit válaszolni mert a kocsi leállt és a fiúk kiszálltak de nagyon jólesett ez a bók. Én is kikászálódtam a kocsiból és Luke átkarolta a vállam.
-Üdvözöllek Sydneyben!
A belvárosban voltunk. Rengeteg ember és autó volt az utcákon. Beültünk egy kávézóba és mindenki rendelt. Én csak egy turmixot kértem.
-Te is olyan lány vagy aki alig eszik valamit csak hogy vékony legyen?-kérdezte tőlem fájdalmas fejjel Mike.
-Dehogy. Sőt rengeteget tudok enni. Csak reggelente nem kivánom a kaját. De nem aggodj amiatt, hogy nem eszek.-mosolyogtam.

A reggeli közben Rengeteget beszélgettünk. Rólam is róluk is. Amikor végeztünk Luke fizetett és akármennyire is könyörögtem nem engedte, hogy kifizessem a turmixomat. Kifele menet azért belecsúsztattam a pénzt a farzsebébe, de nem vette észre mert addigra már ellepték őket a visongó rajongók. Ugráltak körülöttük, autógrammot kértek és fotókat készítettek. Én meg csak álltam ott bénán szóval úgy döntöttem inkább elmegyek.
-Cara!-kiáltott utánam Luke. Válaszul rámosolyogtam és mutattam, hogy elmegyek. Nem tudtam pontosan hova, de elkezdtem sétálni és egy parkban kötöttem ki. Nem tudom miért, de rosszul éreztem magam. Csak ültem egy padon és meredtem magam elé. Hol vagyok? Hogy jutok haza? Nem is ismerem ezt a várost! Hogy gondolhattam, hogy egy pár utikönyv seítségével elleszek 3 hónapig egy teljesen ismeretlen városba ami elvileg a szülővárosom. Hirtelen elképesztően hiányzott Kinga és Balázs. És hol fogok balettozni? Mert muszáj lesz! Nem telhet el 3 hónap gyakrolás nélkül. Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem így képzeltem el az első napom.